Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

Díszebéd. Drapériával, pálmákkal és babérfákkal szegélyezett lépcsőfeljáró előkelő helyiségbe, a Szent István-terembe vezet. Farkas Sándor h. polgármester és vitéz Láng István városi számvevő rendezők fogadják az érkezőket. Bent hosszú, fehér asztalok egymás mellett. Őszi virág-díszük és az »Os Fehérvár ködbe vész...« jeligével s a Rend aranynyomású címerével ellátott, ízléses kiállítású étlapkártyák kellemes érzéseket fakasztanak a vendégekben. Közel négyszázan ülnek asztalhoz. A főhelyen: Dr. Werner Adolf zirci apátúr, mellette Dr. Hóman Bálintné zászlóanya és Dr. Hóman Bálint miniszter, Széchényi Viktor gr. főispán, Scheirich Antal nagyprépost, Dr. Kósa Kálmán vallás- és közoktatásügyi min. osztályfőnök, Dr. Ecsedy József Fejér vármegye alispánja és felesége, Dr. Csitáry O. Emil Székesfehérvár szab. kir. város polgármestere és felesége, Dr. Halla Aurél ny. államtitkár és felesége, Dr. Kaltenecker Viktor felsőházi tag, Dr. Baranyay Jusztin ciszt. r. egyetemi ny. r. tanár, Ury Lajos kir. ítélőtáblai tanácselnök, Dr. Horváth István az OTI vezérigazgatója. Nekilendül a szó. Cseng a pohár. A levegő terhes az emlékezések újabb rajzásától. Nem marad diákhistória, még a legelrejtettebb sem, elfeledve vagy érintetlenül. Gyöngyszemek ezek, melyek a megértés és együttérzés kapcsolatában születtek. A legszebb érzések, amelyek nem fakulnak el az idők sodrában, inkább színesebbek lesznek és virulóbbak; még a bánat, a fájdalom is (negédesül. Az élet apró, de őszinte örömei ezek. Mintha most is padban ülnének: egymáshoz hajolnak, összevillognak; lélek simul a lélekhez; minden, de minden elővilágol a multak ködéből. A hangos beszéd suttogássá tompul. Majd elhallgatnak. Általános csend és figyelem... Feláll a szeretett Mester, a legelső ciszterci diák: a zirci Apátúr. Minden szem feléje sugároz. Lesi-várja, hogy megszólaljon. Jóságos tekintete, mint régen volt; régi az arca, a hangja, egész valója. Benső megindultsággal fordul a katolikus Egyház Fejéhez és a magyarság Vezérkormányzójához, mély tisztelettel a Zászlóanyához és meleg öleléssel a ciszterci diákokhoz: Első megemlékezésem minden hódolata az Örökváros : Róma felé száll, ahol virraszt Szent Péter utóda, a fehér főpap, aki nemcsak a ker. világ feje, hanem lelkiismerete, gyöngédsége és tisztasága, mindnyájunk minden bizalma és erőssége. O ma a történelem nagy nyugtalanságában az egyetlen sziklaszilárd pont, amelyre biztosan számíthatunk ; ő az emberiség legbiztosabb védőbástyája. Katolikus fiúi hitünk, magyarságunk hálájának s annak a történelmi tudatnak elevenségével, amely Hazánkat a Szentszékhez fűzi, emelem poharamat XI. Piusz pápa Őszentségére. Isten óvja, védje, oltalmazza őt s áldja meg testi és lelki kegyelmének bőségével. Magyarságunk törhetetetlen hűségével állunk és hajlunk meg Kormányzó Urunk Őfőméltóságának fennkölt személye előtt. Ami erő van bennünk, az a Kormányzó Úr történelmi nagyszerűségének ércéből való. Ami bizalom tartja a lelkünket, az Kormányzó Urunk sorsoldó bölcsességének fényessége bennünk. Ameddig magyarságunk hite ellát, az a Kormányzó Ur tengernéző tekintetének szabadságából lobbant felénk. Amit ennek a Gondviselés ajándékozta életnek köszönhetünk, azért minden jövendő magyarok soha nem felejtő emlékezete tud hálás lenni Minden hűségünkkel és ragaszkodásunkkal ajánljuk a Kormányzó Úr fennkölt életét a jó Isten minden áldásába és oltalmába! Fény nevére, áldás életére ! — 31 —