Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

lelkemnek szárnyakat, hogy a szeretetnek és megbecsülésnek ezt a lángját át tudnám vinni minden magyar embernek a szívébe, hogy a szeretetnek ez a sok kis lángja egy hatalmas nagy lánggá egyesülve, szüntesse meg a nemzet tagjai között lévő ellentéteket s forrassza őket az egymás szeretetében és megbecsüléséber eggyé s ha ez bekövetkeznék, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Szent István emlékének megünneplése nem volt hiába, Szent István szelleme nyugodtan nézhet le ránk, mert biztosak lehetünk abban, hogy régi dicsőségében újra feltámad Szent István birodalma. A felejthetetlen perceket újabbak tetézik. Az emelvényre lép Dr. Imre Vince orvos, öregdiák és felesége: Réthy Eszter operamiivésznő, akik Soós Sándor karnagy, öregdiák zongorakíséretével Martos Muszka: »Tündérszerelem^ című daljátékából énekelnek örökszép szárnyalással, esztétikai gyújtással és rokonszenves magyar tűzzel. Az ifjú szívek bájos rezdülését Keszey József II. o. tanuló tolmácsolja Dr. Révész Amadé öregdiák: ;»Ciszterci diák regős énekei, című versének ígéretes előadásával. Szent Istvánról emlékezünk, Figyeljetek kérlek; Első magyar szent királyról Regét mondok néktek. Tépett magyar fának vagyok Uj tavaszi ága, Trianoni gyászos télre, Kinyíló virága. Trianoni gyászos felhők Foszlanak az égen, Foszló felhők nyílásán át Reménycsillag kél fel. Felhőkön túl nyíló égen Fénysugára támad. Tépett magyar árva földre Csodaeső árad. « Nagyurunk száll le az égből Isten trónja mellől, Dicső fénytől koszorúzva Úszó aranyfelhőkön. Első dicső szent királyunk Száll az aranyfelhőn, Felhőt hajtja langyfuvalniu Tavaszt hozó szellő. Kilencszáz év ködfályola Széjjel foszlik róla, Látogatni jön le hozzánk, Kiről régente szóla. — 28 —