Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

vezető szellemével, az európaszerte tisztelt Odilo clunyi apáttal s az ő áldását kérte alkotó munkájára Hóman Bálint, nagy történettudósunk megállapítása szerint Szent István törvényei, fiához intézett erkölcsi paranc ai szintén e nagy szellemi mozgalom befolyását tükröztetik vi;sza. (Lásd Hóman : Magyar Történet II. kiad. I. kötet 191. lap.) Mi a lényege ennek a szellemnek? A cselekedetekben is megnyilvánuló katolikus hit, szárnyalás Istenhez és ennek megfelelő erkölcsi s gyakorlati élet. Hit a Jézus Krisztusban. Hit az ember isteni rendeltetésében és e hit szerint való földi élet. A ciszterci rend maga is ennek a szellemnek szigorúbban nevelt gyermeke. A ciszterci rend a maga szabályaiban és életében ezeket a clunyi követelményeket a legszigorúbban alkalmazta. Ápolta a vallásos és erkölcsi érzületet, feladatává tette az ima és elmélkedés gyakorlását, de nem feledkezett meg a földi élet gyakorlati követelményeiről sem, a munkáról és igénytelenségről. A rendtagok éjfél után 2 órakor keltek, napjában nyolcszor zsolozsmáztak. A vallásos gyakorlatok mellett űzött testi munka körében főfeladatuknak vallották a földmívelést. A ciszterci szerzetes kézbe vette a kapát és saját kezével művelte a földet. Rendszerint vad és zordon vidékeken, völgyekben, mocsaras területeken és folyók balpartján telepedtek meg. A magyar rendházak között nincs egy sem, amelyre ne büszkeséggel mutathatnának a ciszterci szerzetes atyák: »A mi saját munkánknak az eredménye ez!« Zirc az ős Bakonyban, Pásztó a Mátra-alji rengetegben, Pilis a pilisi hegy vadon lábainál, Bélháromkút a Bükkben a Bélkő tövénél, Schawnik a Szepesség gyepiiin, Kerz az erdélyi havasok zord sziklái között, Cikádor a Sárvíz, Szent Gotthárd a Rába mocsarainál hirdetik azt a nemes munkát, mellyel a ciszterciek nemcsak a szellemeket, hanem a fö d vadonjait is a művelődésnek meghódították. A földmívelés mellett űzték az ipari mesterségeket is. Ács, kovács, takács, tímár, pék és kőmives a rendtagok közül is került ki. Vásárra rendszerint két szerzetes és egy parasztfráter ment. Monostoraikban a szegények biztos szállásra találtak és ellátásban részesültek. A kapus szobájában a rendi szabályzat értelmében mindig kellett kenyérnek lenni a szegények és utasok kiszolgálására. A betegek részére kórházat nyitottak. A honvédelem terén is lerótták hazafias kötelességü . adóját; várakat is építettek. De nem kívánom egyéni és számtalan rendi érdemeiket felsorolni. Nem ez a feladatom. A feladatom csupán annak a vizsgálata, mennyiben voltak a ciszterciek Szent István szellemének katonái. Abból, amit előadtam, megállapítható Szent István szellemének és a rend működésének, életének teljes összhangja. A ciszterciek működése a katoiicmus valláserkölcsi feladatait Szent István módjára, vagyis gyakorlatilag vitte át a magyar életbe. Nem elégedett meg puszta szavakkal, igehirdetéssel, zsolozsmázással, amelyek pedig a vallásos elmélyülés elengedhetetlen tényezői. Nem elégedett meg puszta hittel, mely a szentírás szerint cselekedetek nélkül élettelen állat. Cselekedetekkel: földmíveléssel, iparűzéssel, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlásával igyekezett valóra váltani katolikus hitünk szent igazságait, azokat is, amelyeket ma szociális igazságnak neveznek. Érdemük és nagyságuk a magyar történelem lapjain fényesen ragyog, amiért megilleti őket, amire nem vágyakoznak, mert szerzetesi hitük alázatával, Krisztus iránti kötelességből teszik, amit tesznek, de mégis megilleti őket a legnagyobb nemzeti elismerés és hála : hogy sikeresen vezették nemzetünket a gyakorlati katolicizmus útjain, Szent István szellemében. A történelem viszontagságai később átalakították a rendet tanító renddé, de ez nem változtat a szellemen. A ciszterci rend tagjai a gondjaikra bízott ifjúságot ma is a katolikus hit és a nemzeti gondolat jegyében nevelik, tanítják és vezetik. A rend működésének formája megváltozott, de lényege nem. Ez az intézet joggal vehette föl homlokára fénylő csiüagul Szent István nevét és méltán ünnepelheti azt a Szent Istvánt, akinek szellemi hagyatékát testté váitani nem szűnt meg soha! És méltán szentel zászlót Szent István emlékére, amely hirdeti, hogy aki e zászló közelébe lép, az öltse magára a szent— 26 —