Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

Szeretettel és mélységes tisztelettel köszöntöm továbbá a hatóságok képviselőit, elsősorban Scheirich Antal nagyprépost űr ő méltóságát, kedves öregdiák testvérünket, aki egyúttal a távollevő megyéspüspök úr ő nagpméltóságának képviseletében is van jelen közöttünk, gróf Széchenyi Viktor főispán urat, Ecsedy József dr. alispán urat és Csitáry Q. Emil dr. polgármester urat, kiknek mindkettőjében egyúttal öregdiák testvérünket is látjuk. Továbbá a katonai és polgári hatóságok többi megjelent képviselőit, a bajai, budapesti, egri, pécsi és székesfehérvári öreg ciszterci diákokat és különös szeretettel a vendéglátó Szent István gimnázium ifjúságát szerető szüleikkel együtt. Ám fájó bejelentésekkel is tartozom. A Ciszterci Diákszövetség egyik alapítója és ma is elnöke, Zichy János gróf ő méltósága régi diák lelkesedéssel örült a mai gyönyörű ünnepnek és szívbéli vágyódással készült közénk. Ám hirtelen támadt betegsége megfosztotta őt és minket is az örömtől, hogy körünkben üdvözölhessük. Amily fájdalommal nélkülözzük őt és amily részvéttel viseltetünk beteg állapota iránt, ép oly szerető és tisztelő érzéssel kívánunk neki mielőbbi teljes és gyökeres javulást. De van egy különösen fájó bejelentésem is. Amint azt méltóztattok tudni, alapszabályaink értelmében Szövetségünk központi igazgatói tiszte a Ciszterci Rend budai Szent Imre gimnáziumának mindenkori igazgatójára hárul. Ezt a tisztet a Szövetség megalakulása óta, tehát tizenhat éven keresztül Bittér Illés clairvauxi apát látta el. Ám Bittér Illés a most lezárult iskolai év befejeztével megvált a Szent Imre gimnázium igazgatóságától és így szövetségi igazgatói tiszte is megszűnt. Végtelenül fájdalmas ez nekünk. Nem kell arra szót vesztegetnem, hogy kicsoda Bittér Illés. Nem kell arra sem, mit végzett és hogyan végezte azt, mint Szövetségünk központi igazgatója. Mégis nekem, ki szerencsés voltam oly sok időn át vele és mellette dolgozni, ki kell emelnem azt a fáradhatatlan munkásságot, ügyszeretetet, lankadatlan szorgalmat és páratlan munkabírást, amellyel szövetségünk ügyeit vitte és kezelte. Csak mi, akik az elnökségben és a választmányban közvetlen érintkezést tartottunk fel vele, csak mi tudjuk értékelni a jóságnak, kedvességnek és melegszivííségnek azt a ritka példáját, amit Bittér Illésben csodálhattunk és azt a csodálatos szeretetet, amelyet Szövetségünk ügye iránt tanúsított Az elnökség, de azt hiszem, a Szövetség egyeteme nevében is terjeszthetem elő azt az indítványomat, hogy Bittér Illés clairvauxi apát úrnak a Szövetség fejlesztése és felvirágoztatása körüli hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg örökítsük meg, fejezzük ki neki ezekért soha nem muló köszönetünket és központi igazgatói tisztétől való megválása felett érzett mélységes fájdalmunkat... A sűrű helyeslésből látom, hogy indítványomat a díszközgyűlés elfogadja és így azt határozatként kimondom. Bittér Illés úr elvesztése feletti fájdalmunkban csak egy vigasztaló van. És ez az, hogy oly férfiú követi Bittér apát urat a központi igazgatói székben, aki a Szövetség iránt való érdeklődését, sőt szeretetét már eddig is, minden alkalommal kimutatta, egyéniségének varázsával mindnyájunk szívét megejtette s akinek munkabírásáról, ha ránézünk Toldi Miklóst megszégyenítő hatalmas alakjára, megnyugtatóan meg vagyunk győződve Őszinte és meleg szeretettel köszöntjük központi igszgatói tisztében Hadarits Vendel testvérünket, a budai Szent Imre gimnázium új igazgató urát, s működésére az ég áldását kérjük. M. T. Díszközgyűlés ! Szent évben élünk, Szent István évében. Másról tehát nem is kellene szónak esnie, mint csak a Nagy, Szent Királyról. Ám ezen a díszközgyűlésen, mint minden közgyűlésünkön, mégis illő, hogy megemlékezzünk a mi égi pártfogónkról, Szent Bernátról. Ez a megemlékezés különösen aktuális most, Szent István évében. Csak felületesen vizsgálva is e/t a két szellemóriást, mennyi közöttük a hasonlatosság ! Egy évszazad van közöttük és működésük között, ám ez az évszázad egyenlő kötelességeket rótt reájuk. Szent Bernát és Szent István szelídsége, jániborsága, izzó keresztény hithűsége, mely őket a szentek sorába emelte, egy. Ám egy a tűz, az elszántság, testi és lelki vitézség, mely a pogányok, eretnekek elleni küzdelemben őket eltöltötte és segítette. Azt az irtózatos reformot, amit Szent István az állami életben a szilaj magyarok között meghonosított, megközelíti súlyra nézve Szent Bernát reformja a szerzetes életben, mellyel a klastromok elszi23