Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1938

egyháza papjának tartotta magát ; a papot nem tudta elválasztani a tanártól, úgy érezte, hogy ő minister Ecclesiae, igehirdető szolgája Egyházának. Ezt a hivatást töltötte be, mikor a katolikus világnézlet megerősítésére hinti el a magvakat tanítványai lelkében a magyar olvasmányi és irodalmi órákon, sőt még a pogány klasszikusokon át is azt teszi. A katolikus világnézlet munkása a közéletben. Városunkban érte az a nagy katolikus megmozdulás, mikor a mult század kilencvenes évinek elején a liberalizmus tobzódásában ép itt Fehérvárt bontották ki a cselekvő katolicizmus zászlaját. Néni sokat tépelődött; ő, akinek szerénysége írtózott a nyilvános szerepléstől, kilép az iskolából; írásaival, előadásaival beáll a mozgalom munkásai közé. Hálátlan, keserűséget termő munka volt ez akkor. A mozgalom munkásaira meggyőződésükért népszerűség nem, de annál több gúny, gyanúsítás, rágalom, sőt üldözés várt. A galambszívű, szelíd, türelmes Werner Adolf arcát elfutja a pír, szemei tűzben égnek, mikor bántják világnézletét. Mindent elkövet, hogy ennek a mozgalomnak minél több hívet, barátot szerezzen. A szerzetes otthonát s rendtársai társaságát szerető tanár társaságokba, egyesületekbe megy, barátkozik, fölolvas, előad, hogy lelkesítsen, meggyőzzön s a zászló alá harcosokat toborozzon. És ez a rajongó lelkesülése a katolikus újjászületésért nem lohadt. Fehérvári tartózkodása után alig egy évtizedre ott látjuk a bajai városház üléstermében, amint a szélsőséges liberális, radikális és szabadkőmíves nagy többség közt csaknem magára maradva viaskodik, küzd a katolikus iskoláért. Nemes a küzdelme, harci modora. Erős logikája, határozott meggyőződése és érzéseinek őszintesége még ellenfeleiben is tiszteletet váltott ki; nem tudták egyéniségének hatása alól magukat kivonni. Annyira szokatlan jelenség volt előttük, valaki bizonyítja állításának igazságát anélkül, hogy a másikét lekicsinyelné, cáfol anélkül, hogy sebet adna, ellenállhatatlanul következtet anélkül, hogy a másikat megbántaná. Tisztában volt mindig igazságával ; annak védelmében nem szorult nemtelen eszközökre, de a támadásoktól sem félt. Állta a támadásokat ; nem rettent vissza egy város, egy egész vármegye orvostársadalmának egységes állásfoglalásától, bojkottjától, melyet kimondták a bajai rendházra házfőnöksége alatt azért, mert megköszönte a szolgálatát a rendház névleg katolikus házi orvosának, aki a kaszinóban indítványozta az egyetlen keresztény lap előfizetésének a beszüntetését. És mindez abban az időben történt, mikor a katolikus ügy mellé állást klerikálizmusnak bélyegezték, mikor a vallás gyakorlását, a templombajárást a katolikus embernél bigottizmusnak nevezték, mikor a sajtó túlnyomó része határozottan keresztény, inkább katolikus ellenes, a közvélemény pedig kábult, vagy őszintébb szóval romlott volt. És a vidékiek politizáló láza mégsem kritizálja, mégsem bántja személyét katolikus állásfoglalásáért. Az ellenkező világnézetűek megértették, miért változott szelíd, jóságos arca dacossá mindenkor, mikor egyháza, rendje igazságát védelmezte. Természetesnek látták hajlíthatatlan keresztény meggyőződését, tisztában voltak önzetlenségével, Krisztus igazi papját s rendjének szerény, az elismerésektől visszahúzódó szerzetesét ismerték benne. — 7 —