Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

Hazafias nevelés. Á mélységes, az akaratot átfogó, és az egész szellemet átható, áldozatos hazafiúi érzés meggyökereztetésére a jelen jubileumi évben természetszerűleg elsősorban országalapító első szent királyunk dicső alakját, életét, nemzeti életünk csodás megszervezését állítottuk oda ifjúságunk elé. Nagy volt Szent István mint ember, kit az igazság, a jóság és a felebaráti szeretet vezetett minden cselekedetében. Nagy volt mint király, ki országot alapított népének, törvényekkel és alkotmánnyal megszilárdította és oly erős alapokra fektette, hogy alkotását ezer esztendő minden véres megpróbáltatása megtépázhatta ugyan, de szétrombolni nem tudta. Ez ad nekünk ép most, a magyarság jelenlegi keserű megpróbáltatásaiban erős hitet és kifogyhatatlan reménységet, hogy országunk mostani szétszaggatottsága nem lesz állandó. Nagy volt mint szent; Isten szentje; de a mi iskolánk védőszentje is. Ezért ünnepeljük őt ebben az esztendőben. Ez az ünneplés azonban csak úgy lehet értékes nekünk, ha azzal a kemény elhatározással telítődünk, hogy követjük őt országunk megsegítésében és önmagunk tökéletesítésében, ha nemcsak bús fohászkodásunkat küldjük feléje, hanem belső érzésünket való életté alakítjuk át, azaz imádságos lélekkel tűrünk, dolgozunk és harcolunk. A hazafias nevelés kimélyítése céljából igyekeztünk ezeket a szentistváni érzéseket és elhatározásokat tanítványaink fogékony lelkébe végleg lerögzíteni. Intézetünk, őskoronázó városunk és országunk Szent István ünnepségeiből ifjúságunkra hulló hatásokat és élményeket elsősorban e magyar hazafias érzés megszilárdítására használtuk ki és termékenyítő erőkké transformáltuk. Az elhangzott buzdítások, a feladott irodalmi tételek, dolgozatok mind-mind ezt a magasztos célt szolgálták. De ezt a szentistváni hazafiúi érzést erősítette és állandósította tanítványainkban az épülő új Szent István király gimnáziumunk, melyet jóságos Apáturunk a Ciszterci Rend nevében óriási anyagi áldozattal emeltetett, hogy ily hatalmas alkotással fejezze ki első szent királyunk iránti hódoló kegyeletét és új, maradandó otthont emeljen a szentistváni mélységes vallásos és izzó hazafias ciszterci nevelésnek. Ünnepnapjaink. Minden alkalmat, minden ünnepséget felhasználtunk, hogy tanítványaink ízig-vérig telítődjenek mélységes erkölcsi és nemzeti érzéssel. Szept. 3-án Marosi Arnold mutatott rá a Nemzeti Zászló szimbolikus jelentőségére. Szept. 4-én avattuk fel az I. osztály tanulóit a Szent István-gimnázium diákjaivá. Kertész Gotthárd dr. osztályfő megáldotta az oltár előtt a tankönyvet, a tollat és a diáksapkát; áldást adott a legfiatalabb diákcsapatunkra és szülőikre. Beszédet intézett hozzájuk. Majd kivezette őket az intézet udvarára és minden kis diák fejére tette a sapkát e szavakkal: „Mától kezdve Szent Islván-gimnázista vagy. Soha se hozz szégyent nevedre!'

1 Szept. 27-én az intézet kegyúrának, Werner Adolf dr. zirci apát úrnak névünnepén szt. misében kértük életére a Mindenható gazdag kegyelmét. Okt. 6-án az aradi vértanuk fájó emlékének hódoltunk a következő műsorral: 1. Himnusz. 2. Móra: Hősök ünnepén. Szavalta: Tarján T. Vl.o.t. 3. Beethoven: Ünnepélyre. Énekelte a VIII. o. férfikara. 4. Lendvai László, ifj. elnök beszéde. 5. VályiNagy: Rapszódia. Szavalta : jáki F. VIII. o. t. 6. Szózat. - 20 --