Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1937

egyénenként eltérő képességek és a már szerzett tulajdonságok. Nevelésünk tehát lehetőleg mindig a tanuló természetéhez, egyéni sajátságaihoz igazodik, aminek előfeltétele a gyermek alapos ismerete. Tekintettel az eucharisztikus szent évre, csaknem minden exhortációban ráutaltunk a tabernákulumban köztünk élő Krisztusra s az ő nyomában járó legnagyobb egyéniségekre, a Boldogságos Szűzre és az Egyház szentjeire. Kegyelmi életük folytonosságának fenntartásához s a hűséges kötelességteljesítéshez, a kitartó önfegyelmezéshez, a buzgó és eredményes apostolkodáshoz szükséges természetfeletti erő biztosítása végett szorgalmaztuk a kegyelem-eszközök használatát, elsősorban a szentgyónást és szentáldozást s erre nemcsak a kötelező öt alkalommal (tanév elején, Szent Imre ünnepén, karácsony és húsvét előtt és az eucharisztikus kongresszus ifjúsági napján), hanem minden nap módot nyujtottunk nekik. Tanulóink egyötöde hetenként, kétharmada pedig legalább havonként áldozott, néhányan mindennap. Ezenkívül legalább egy fiú az év minden napján engesztelő szentáldozást végzett. Főkép a serdülő korban levőket állandó lelkivezető választására igyekeztünk rászoktatni. A tanévet Veni Sancte-val nyitottuk meg s Te Deum-mal fejeztük be. A tanítást mindig imádsággal kezdtük és végeztük; az ötödik óra után pedig az Úr-angyalát, illetve a Regina coeli-t mondottuk el. Szeptember, október, május és június hónapokban naponként szentmisén vettünk részt, de a hidegebb hónapokban is alkalmat adtunk tanulóinknak szentmise hallgatására és szorgalmaztuk az előadás előtti szentséglátogatásokat. Március 31. és április 1—2. napjain tanulóink két csoportban és az előírt napirend szerint lelkigyakorlatot végeztek. A négy alsó osztály lelkigyakorlatát Sulyok Ignác cisztercita, zirci apáti jegyző, a felső osztályosokét Pammer Odiló dr. bencés, pannonhalmi teológiai tanár vezette. Munkájukat készségesen támogatta a tanári kar minden tagja, főkép az osztályfőnökök, akik a lelkigyakorlat napjain egy-egy consideratiot tartottak fiaiknak. Tanulóinkat törekedtünk ránevelni, hogy éljenek együtt az Egyházzal, a vasár- és ünnepnapi szentmiséket a magyar misekönyv használatával tegyék a maguk számára igazi lelki élménnyé s az egyházi évet a liturgia szellemében éljék végig. Febr. 3-án balázsáldásban részesítettük, márc. 2-án meghamvaztuk tanulóinkat. Résztvettünk a böjt 3. vasárnapján templomunkban tartott szentségimádáson,a nagyheti szertartásokon, a budapesti eucharisztikus kongresszus ifjúsági szentáldozásán, a dunai theoforikus processzión és az úrnapi körmeneten. A szentimrés lelkület erősítésére nov. 5-én vallásos ünnepséget, a Krisztushoz való hűség fokozására pedig október 29-én Krisztus Királyünnepséget tartottunk. Vallásos kegyelettel emlékeztünk meg a ciszterci kapcsolat folytán a hozzánk közelállókról. Az intézet egykori tanáraiért, tanulóiért, jótevőiért s a Ciszt. Diákszövetség elhúnyt tagjaiért 1 — 1 szentmisét mutattunk be. A vallásos lelkület elmélyítését, az eleven hitből fakadó lelki derű nevelését, a kat. öntudat és az apostoli buzgóság felszítását s az Actio Catholica támogatását szolgálták az intézetben működő vallásos egyesületek (Mária-Kongregáció 111 taggal, Élő Rózsafüzér 135, Jézus Szent Gyermekségének Műve 76 taggal — 67-50 P, Katolikus Hitterjesztés Egyesülete 255 taggal — 270'50 P a missziók javára), az ifjúságunk körében terjesztett vallásos lapok és folyóiratok (Zászlónk 75 pld., Mária-Kongregáció 50 pld., A Szív 55 pld., Magyar Kultúra 18 pld., Kis Hitterjesztő 9 pld., Missziós Ifjúság 130 pld.) s az ifjúság megszervezésével és munkába állításával végzett karitatív tevékenységünk. - 19 --