Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

1. A mult esztendő június 29-én, a régi kieresztések napján félszázéves emlékezésre gyűltek: Dr. Csöppentzky Mihály ügyvéd, felesége és leánya, Dr. Forintos Géza ny. honv min. tanácsos (Bpest), Hantos István ny. műszaki főtanácsos (Bpest), Horváth Imre apátplébános (Szabadbattyán), Hordóssy Endre ny. takarékpénzt, igazgató (Veszprém), Konop Károly ny. p. ü. főszámtanácsos (Bpest), Pettenkoffer Sándor ny. szőlészeti és borászati főfelügyelő (Bpest), Pöschl Ferenc ny. min. tanácsos és leánya (Bpest), Sohár Árpád ny. urad. főintéző (Sárszentmiklós), Stephány István ny. főtanácsos (Szakmár), Schiffer Imre ny. urad. főintéző (Gyúró), Szilágyi Imre ny. banktisztviselő. Kimentették magukat: Hahn Mihály ny. máv. főfelügyelő (Győr), Huszár Aladár ny. kúriai bíró, felsőházi tag (Kutas, Somogy vm.), Dr. László Adolf ny. várm. főorvos (Buj, Szabolcs vm.), Németh Péter gyógyszerész (Lajosmizse), vitéz Pacor József ny. altábornagy (Bpest), Peer Leó premontrei perjel (Tűrje). Megjelent köztük még egyetlen élő tanáruk : Dr. Czapáry László, akit meleg szeretettel vettek körül nagyapasorban levő tanítványai. A hálátadó szentmisét Horváth Imre apátplébános mondotta a Rendház oratóriumában, ahová a közel hetvenesek karjukkal segítették fel egyik társukat, aki betegágyából hozatta magát a testvérek közé. Mindenáron itt akart lenni. Hiszen már hónapok óta készült, frissítgette jóhírű diákemlékeit; családja és a látogatók meghatottan szemlélték a mérhetetlen ragaszkodást és a példás ciszterci diáklelkiséget. Felejthetetlenné is lett számára a „nagy" nap, felejthetetlenné az egybegyűltek számára is, igazán „aranyos" találkozóvá. 2. A maga nemében szinte egyedülálló találkozásnak lett színhelye a rátóti prépostság dominiuma július 16-án. Az egy évre csökkentett 51 éves találkozásnak első vendéglátó gazdája, Szentiványi Károly prépost, magyaros szeretettel, testvéri öleléssel fogadta osztálytársait: Dr. Kerekes Lajos ny. polgármestert, Mikolás Vince ny. hercegi főerdőtanácsost, Pillitz Ármin ny. állategészségügyi felügyelőt és Schlakker Károly mezőkomáromi plébánost. A kölcsönös örvendezések után préposti fogatokon a Bakonynak szépséges völgyébe, a Cuha patak mellékére rándultak. Itt, a természet fenséges templomában, a fák misztikus zúgása és az erdő énekeseinek mélázása közepett — mint az első ciszterci telepesek — teljesen közelről érezték szívük dobogását és hírnökei lehettek egy drága szent eszmének. 3. 1937. június 6-a különös fénnyel illeszkedett a találkozások sorozatába. Négy évfolyamnak öregdiákjai, az 1897-, 1902-, 1917- és 1927-ben érettségizettek siettek váró ölelésre. Már kora reggel mozgalmassá vált a patinás keretű és sok szép emléket termelő iskolaudvar. Hangzott a kacagás; nyüzsögtek az egymásnak örvendezők. Majd elült a zaj. Rendbe helyezkedtek és úgy diákosan, kettős sorokban, a „Náci" méltóságteljes bugása mellett megindultak a templomba, ahol kiszabott helyüket, mintha a régit folytatták volna, elfoglalták. A jelen generáció illő tisztelettel tekintett rájuk, ők meg meleg szeretettel simogatták az üde, fiatal, gondtalan arcokat. A zsenge kor újult fel lelkükben, az ifjak meg megilletődve, szinte átszellemülten néztek fel az élet viharaiban megforgatott, de helyüket ciszterci diákhoz méltóan megálló öreg testvérekre. A hálateljes szentmisét Dr. Kapossy Endre szentgotthárdi perjel, mind a négy évfolyam tanára mondotta; az oltárszolgálatot a négy évjáratnak egy-egy öregdiákja: Kutassy Ferenc, Vastagh Ferenc, Dr. Korniss Elemér és Dr. Sulyok László vállalta. Áldásosztás után a virágillatos díszteremben gyűltek össze, ahol a tanári kar csillanó könnyekkel fogadta a hazatérőket, ők pedig megvallották hűségüket, ragaszkodásukat. Ezt a gyermekien tiszta érzést, a fehérvári ciszterci diákiéleknek ezt a magasztosságát lobogtatta ki az összesek szónoka, Dr. Baranyay Jusztin egyetemi tanár. Meggyőződéses szavaiban meghordozta mindnyájuk gondolatát, emlékezését és meghajlását a ciszterci nevelés igazságossága és szere- 59 —