Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

A taglétszám erős emelkedést mutat, bár az élet és halál Ura egyre ritkítja egymásbaomló soraikat. Mennek, költöznek az öregebb testvérek, akik példaadók voltak, mert megértették a szövetkezés magasztos célját s a hívó és serkentő szóra azonnal sorompóba álltak: gránitoszlopai lettek Osztályuknak, hiszen ciszterci diákleikük egész erejével és határozottságával tartották minden törekvésüket és akarásukat. A mult iskolai év folyamán az örökkévalóságba költöztek: Kéri Ferenc prépost-plébános (Perkáta), Klökner József könyvkereskedő, Dr. Hajós Rezső ügyvéd, Kostyelik Kajetán ciszt. r. plébános (Tósokberénd), Pirkhoffer Gyula ny. urad. jószágfelügyelő (Szigetvár), Pisztel Jenő ny. MÁV. főfelügyelő, Schlammadinger Gyula vaskereskedő, Krécsy Károly prépost-kanonok, Vantsay Dezső gazd. felügyelő. A Székesfehérvári Osztály tisztikara: Dr. Zichy János gr., v. miniszter elnök. — Dr. Balassa Brúnó tanker. kir. főigazgató és Dr. Halász Lajos ny. koronaügyész társelnökök.— Gálos Bernát ciszt r. gimn. igazgató ügyv. alelnök. Dr. Csitáry Q. Emil polgármester, Dr. Havranek József alispán, Dr. Kapossy Endre szentgotthárdi perjel, felsőeöri Nagy Pál v. főispán, Scheirich Antal nagyprépost, bicskei Séthy Antal v. miniszter alelnökök. — Dr. Lakatos Dénes ciszt. r. tanár és Dr. Korniss Elemér várm. árv. ülnök titkárok. — Dr. Vértessy Géza ügyvéd ügyész. Ruff Béla takarékp. főpénztáros pénztáros. — Katona József városi főszámvevő ellenőr. — Csendes Géza igazgató, vitéz Laczkó Géza malomellenőr és vitéz Láng István városi számvevő számvizsgálók. Öregdiákok találkozója. Száznegyven esztendeje annak, hogy Virág Benedek, iskolánk izzólelkű tanára, nemzetünk gyújtóhatású nevelője itthagyta városunkat. Tizenhét évig tanított (s csak Fehérvárott) és ezalatt „a tanári pálya minden vonatkozását a legpontosabban és legalaposabban betöltötte s követésre méltó életpéldát mutatott

1'. Betegsége miatt vált meg a tanári katedrától s ment budai remeteségébe, de továbbra is fenntartotta, erősítette és kiragyogtatta azokat a lelki aranykapcsokat, amelyek a „mester" és az egykorú tanítványok között az iskolai viszonylatban kifejlődtek. Reseta János, az áldozatos lelkű egyetemi tanár, Horvát István, a nagy búzdító, Májer József, a híres hitszónok, Fejér György, a neves történelembúvár, Pyrker László, a mecénás-érsek, Egyed Antal, a klasszikus fordító,... nagyok és kicsinyek egyaránt érezték az ő melengető, támogató, irányító kezét nemcsak az iskolában, az iskolán túl is. Az érett férfikorban is szívesen felkeresték és örömmel időztek nála, kikérték és követték áldástosztó tanácsait. Ebben a lelki egybeborulásban gyönyörűen revelálódik Alma Materünk örök értékű szerepe. Ámiként Virág Benedek szerette iskolánk gyermekeit, úgy szereti és követi az Alma Mater a mostani diáksereget is, s amint a mester „jó tanítványai" ragaszkodtak hozzá'és egymáshoz, ép úgy teszik azt a ciszterci öregdiákok, akik egy-egy találkozó alkalmával kicsordult érzéssel sietnek haza az Alma Mater ölelő keblére. Amikor az élet viharos, lélekpróbás küzdelmeibe sodródott diákjaink vissza-visszatérnek, első útjuk az Isten házába vezet, melynek boltozatos, napsugaras áhítatában a Mindenható oltáránál hálát zengenek és harmatozó áldást esdenek magukra s az itt fejlődő testvérutódokra. A templomi kegyelemkérés után nevelőiknél tisztelegnek, majd a világharcos hősök és az elhalt mesterek s az elköltözött osztálytársak kegyeletének áldoznak. S már találkozásuk első pillanatában megnyitják csodálatos kincsesházukat, amelyből előkeresik a szebbnél-szebb s talán mindig kedvesebb diákemlékeket; előrakosgatják, megforgatják, megsimogatják és a ciszterci diáklélek szikrázó színeivel meg-megvillogtatják. Hánytorgó jelenünk smaragdszigetjei ezek a találkozók, amelyen megpihenhet lelkük bolyongása... — 58 —