Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

goztatására félévszázadon át dolgozott nagy tudással, képzettséggel és törhetetlen kitartással. A magyar faj eredetének a kikutatására és a magyarság vándorútjának a pontos megjelölésére áldozatos utazásokat vezetett. Székesfehérvár is kegyelettel hajlik meg előtte, hiszen a Vörösmartyszobor felállításának, a Színház-épület megépítésének tevékeny részese volt és az 1879-i fehérvári kiállítást is ő szervezte meg. A Székesfehérvári Osztály tagjai résztvettek minden más ünnepségen is, lerótták a szeretet adóját Egyesületeinknek és különös készséggel szorgoskodtak az Iskola ügyeinek elintézésében. A testvéri köteléket a szív mélyéből áradó kegyelet és az önmagát nem néző szeretet finomította. Néma fájdalommal állták körül boldogultjaik ravatalát és forró imádságban kértek örök nyugodalmat az előző iskolai évben elhunyt kedveseik (Cziráky László gróf nagybirtokos, Poós Rezső apátplébános, Metykó Károly póstafőfelügyelő, Regős Károly máv. művezető, Felber Géza plébános, Horváth Géza csendőrtiszthelyettes, Szekfű Ignác teológiai tanár) lelki üdvéért 1936. okt. 15-én — a ciszterciek templomában —- mondott gyászmisén. Az élők lelki egybefonódását családi estéiken mélyítették, amelyeken ki nem fejezhető gyönyörűséget nyújt a régi diákemlékeknek, még a legkisebbeknek is, — ha kell százszor, meg ezerszer — átélt elbeszélése, megnyugvást szerez az életküzdelmeknek, sokirányú tapasztalatoknak a regisztrálása, tömérdek vigasztalást az örömnek és bánatnak a megosztása, az öregebbek és fiatalabbak egybemelegedése. Az élet, főleg a mai élet úgy is elég gondot, robotolást okoz, kevés pihenőt enged; jól esik a gyorsan pergő esztendőnek egy-két óráját odaadni az édes diákközösségnek. A Budapesten élő fehérvári öregdiákok minden hónap második szerdáján találkoznak a budai „Zöld fá"-ban. A Székesfehérvári Osztály régóta fáradozik azon, hogy a fehérvári ciszterci diákélet élményeit, apróságait, különleges eseteit összegyűjtse. Sőt már évek óta szokásban van ilyeneknek összefüggő feldolgozása, egyéni benyomásoknak rendszeres megvilágítása. Az utolsó közgyűlésen ,, Mozaik diákéletemből" címen B. Szabó István író — jó negyven év előtti diáktörténeteket elevenített fel, melyekben benne lüktetett a ciszterci diáklélek eredetisége, humora, de benne rezgett tisztelete és szeretete is. Ennek a közgyűlésnek elnöke, Dr. Halász Lajos ny. koronaügyész, társelnök, megnyitójában az igazság klasszikus erejével és a meggyőződés fenségével tett vallomást arról, hogy azok az erkölcsi és nemzeti értékek, amelyeket ebből az ősi iskolából magával vitt, átsegítették az élet kísértésein és nehézségein, előbbre s előbbre vitték magasbaívelő pályáján és a közéletben is jelentős munkásságot juttattak neki. A jóakaró szeretet teljességéhez tartozik, hogy ifjabb testvéreiknek, az iskolából kikerült és segítségre szoruló főiskolásoknak a tanulási lehetőséget erőikhez mérten biztosítsák. A 6. e. Klebelsberg Kunó gr. által alapított Horthy-kollégiumban lakó főiskolai hallgatóink internátusi költségeik fedezésére folyósítottak 1756 P-t, egyetemi tandíj-, beiratási díj- és lakássegélyül kiosztottak 380 P-t. Gimnáziumi tanulók jutalmazására szétosztottak 200 P-t. Voltak, akik a legkisebbekről sem feledkeztek meg és jelentősebb összegekkel vagy ingyen lakással és ellátással siettek támogatásukra. Jótékonyságuk összege 1400 P. A tíz éve létesített ciszterci össztöndíj-alap jelen állása (a Gaal Gasztonhagyaték szelvényeivel) közel 5000 P.