Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

egymást eltakaró formákat, csoportokat nem találunk; az embermotívumok beállítása többnyire frontális. De mozgalmas piaci jelenetén a messzebb lé­vő alakokat már kisebbnek rajzolja, az utca házai is valószinű arányokat mu­tatnak az alakokkal szemben és határozottan érezzük a képen a szemben levő utca mélyülését. Ha a bemutatott rajzok eleven tartalmát, az ismeretek, a tudás gyara­podásával párhuzamos gazdagodását, a valóság világában mind öntudato­sabbá váló látást, a kifejezésben mutatkozó tiszta szerkezeti törekvést, a fan­tázia munkáját vesszük figyelembe, akkor le kell szögeznünk, hogy a rajzi előadás teljessége és minősége elsősorban a szellemi erők fejlődésével van kapcsolatban, ezek bontakozását szolgálja, s amit sokszor tájékozatlanul el­sőrendű szempontnak és eredménynek szoktak tekinteni, a szem és kéz fizi­kai tökéletesedését, az ízlés csiszolódását, az nagyon értékes — de csupán a rajzi neveléssel járó — ráadás. Bár a gyermek rajzában sok hasonlóság van a művészi kifejezéshez, ennek nem egy sajátsága felismerhető benne; művészetnek nevezni mégsem lehet, mert hiányzanak belőle a művészet feltételei, a tapasztalatokban, él­ményekben való gazdagság és a kifejező tudás fejlettsége. Jelentősége azon­ban nagy a nevelő számára, aki e szabad kifejezésmód sajátságaiban értékes támpontokat kap tanítási rendszerének megalapozásához és felépítéséhez. HOMOKI FERENC. — 23 —

Next

/
Thumbnails
Contents