Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

egy kocsi és egy autó; a kocsit a tér beállításával egyértelmű rálátásban mutatja be romboiddá módosult tetejével; az autó födelére már nem látunk, az csak jellegzetes oldalát fordítja felénk. Megfigyelésre érdemes apróságok még: a gyümölcsös kosár, a kép jobb sarkán jövő autó kerekeinek alakja, az előbbi kocsi kerekeinek számszerint helyes, de látszatellenes elhelyezése. A tanuló gondolkozásának e formáiból hamar kinő és kifejezését igyekszik az ellenmondásoktól megtisztítani, az elemeket most már a látványhoz hasonló rendszerben csoportosítani. Van még ellenmondás itt is, de a tér és a benne- elhelyezkedő motívumok egysége tagadhatatlan és megjelenésével az átalakulás egy fokát képviseli (7. kép). Az igazi látszati ábrázoláshoz, 7. A szőlő. (12 é. t.) a tér megértéséhez már közel van; attól már csak egy lépés választja el, amelyet akkor szüntet meg, amikor a látszati jelenségek felismerésével a látás irányát egy pontba, a nézőpontba sűríti. (5. és 9. képek). Ennek a pontnak — amelyben a tér optikai jelenségei találkoznak és amely a rajzi előadás központja és rendezője lesz — elfoglalása juttatja a gyermeket a teljes és tudatos térszemlélet birtokába s ez a középpont jelképezi egyben a gyermekkor határán megtalált én-t. Az ember. Élményeink, gondolati és érzelmi világunk kifejezésének legfőbb eszköze és célja az ember. Középpontja, vezérlő motívuma volt minden kor művészetének. Testének tagozódását, részeinek szerves összefüggését, mozgásának lendületét, ritmikus szépségét, taglejtéseinek belső jelentését legelőbb értette meg a művész és juttatta kifejezésre. Mint motívum ugyanazt az utat járja meg a gyermek világában, akár más, pl. a bemutatott fa motívuma, csak sokkal gazdagabb változatokban és értelmezésben. Ha ebből a szempontból hasonlítjuk össze az 1.. 3., 8. és 9. képek ember-ábrázolásait, a fejlődés menetét fölösleges ismételni: útja itt is a jelzéstől a szerves tagozódás felé vezet. De ha alapjelenségeiben egyezik is a 8. kép (János vitéz a a zsiványok barlangjában) a már ismertekkel, nem közömbös ebben a mo— 20 —