Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

azonban erőteljesen kezdi háttérbe szorítani következő rajzunkon (5. kép) egy új jelenség, amely a tanuló gondolkozását merőben más útra vezeti. Az előző ábrázolásokon a tanuló az alkotó elemeket szépen egymáshoz illeszt­gette, az alkotó elemek együttesének jellemző, más hasonló motívumoktól elütő formája nem volt. Ennek a képnek rajzolója pedig a jelenségnek ezt a formai, tehát tisztán rajzi ismertető jelét állítja előtérbe. Az egyes motívu­mok megalkotásának útja nem a tárgyi részletekből az egész felé történt, hanem megfordítva, a jellemző idomból az alkotó-elemek kibontása felé, amit jól elárul a képen alul befejezetlenül hagyott fa kontúrja. A környező világ alkotó részeinek új tulajdonságát ismerte fel a tanuló: a formát; elér­kezett a határállomáshoz, ahol a gyermek találkozik a serdülő ifjúval, akire majd a megtalált forma kibontása és változatos gazdagságának birtokba­vétele vár. A térszemlélet kialakulása. A motívumok fejlődésével párhuzamosan átalakul a kép szerkezete is. Régi ábrázolásainak nem volt meg a látási egysége. A megfigyelő-erő nö­vekedése, a tapasztalatok gyarapodása kívánatossá teszik, hogy a tér beállí­tását egy látási irányhoz alkalmazza s vele egyértelműen illesztgesse össze 6. A kert halastóval. (11 é. t.) az elemeket. Persze ezek az elemek még nem állnak egyenlő fejlettségi fo­kon, az összeillesztés a térrel sem megy mindig simán, vagy ez a gyermek szemében még elengedhetetlen tárgyilagosság rovására menne; ilyenkor ag­godalmaskodás nélkül úgy helyezi el és állítja be őket, amint azt a tárgyi hűség megkívánja. így (6. kép) a látszatszerűségnek engedelmeskedő keríté­sen belül a derékszögű négyszög voltához hűséges vízmedence még ber­zenkedik e kényszer ellen. Ha a ház két irányú fala már a térben helyez­kedik is el, mellette a talicskát toló ember az ábrázolás tisztasága és érthető­sége kedvéért eszközével együtt oldalt fekszik. A kert előtti úton szembejön — 19 —

Next

/
Thumbnails
Contents