Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1936

is bemutathassa. Hűségesen elmondja, milyen zsindely fedi a házat; hogy zárják le a tető gerincét; hogy fogas tetejű a kerítés. Azonban más is van a képen, ami szembeötlő: az ábrázolt tárgyak nagyságbeli viszonya. Ösztönösen elárulta a gyermek, hogy az esemény képszerű elgondolásában mely motívumoknak milyen jelentőségű szerep jutott. A szinte óriás méretű kerítés az erősen kiemelt kapuval, a gonddal rajzolt juhok kísérőjükkel, az aránylag törpe gémeskút a jegenyékkel, a ház mellett balról folytatódó kerítés viszonya a jobboldalihoz, a hangsúlyozás primitív, de határozott formája, amely jól érezhetően kiemeli a téma vezető motívumait a semlegesebb elemek közül. A motívumok fejlődése. Talán legtisztábban világít a gyermek lelki műhelyébe a 3. kép. Tárgya: a vadász. Motívumok: ember, kutya és az erdőt jelentő fák a földet ábrázoló vízszintes vonalon. Az erdőből a gyermek nem a bonyolult vegetációt, a fák, ágak, levelek, indák buja szövedékét hangsúlyozza, hanem az összetevő elemeket, három fát, ismét ezekben az élesen elválasztható részeket: a gyökeret, törzset, ágakat, leveleket. A fa motívuma nála még nem formai jelenség, hanem rajzi fogalmaknak, a gyökérnek, törzsnek, ágnak, levélnek összetétele. A gyermek célja csak az, hogy a fáról szerzett eddigi ismeretéről számot adjon; ezért ágaznak szét a gyökerek — minden előzmény nélkül — pontosan a földet '^W^iiifj v. M > 3. A vadász. (10 é. t.) jelző vízszintes alatt; a törzs, amikor már elég magas, lezáródik, nem folytatódik ágakban: ezek mintha a tönkbe tűzdelve hordoznák a rájuk rakott leveleket. A gyermek a fát csak egy csoport alkatrésznek látja még, de szigorúan vigyáz ezek elhelyezésének sorrendjére és olvashatóságára. Ha a gyermeket rajzi világának imént bemutatott alapjelenségeitől a bontakozás útján szeretnők elkísérni, legjobban tesszük, ha egy motívum, pl. a fa fejlődését követjük. Következő állomásunk a 4. kép, amelyen a fa az előbbiekhez képest eleven valóság: a föld eltakarja gyökereit, de létükre utal a tözs enyhe kiszélesedése a talaj mentén; a törzsből szervesen osztódnak szét az ágak, - 17 —