Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

lásnak a leghelyesebb módja, de nyelvtani tudás nélkül el se képzelhető; a nyelvtani tudás szükségességéről csak később fogunk behatóbban szólni, hogy egyelőre annál élesebb világban álljanak előttünk kevésbbé erédményes nyelvtanításunknak egyéb okai is. b) A beszéltető módszernek könnyen belátható, abszolút követelménye a tanulóknak minél kisebb létszáma egy-egy osztályban. A háború után, nemcsak nálunk, hanem a külföldön is épen a közép- és főiskolák száma szaporodott, mert az egyes nemzetek kultűrfölényüket igy vélték beigazolni. Az egyes intézeteken belül is növekedett a tanulók létszáma, mert az érettségi még a konjuktúrás világban is tiszteletet követelt; az iskola rendkívül olcsó is lett; a krízises idők jelentkezésével viszont az elhelyezkedés nehézsége miatt tódultak a tanulók iskoláinkba, hogy így a pályaválasztás keserves kérdése minél jobban kitolódjék; szaporodott a tanulók létszáma végül azért is, mert a munkaadók alkalmazottaiktól egyre nagyobb tanultságot kívántak. így az alsó osztályokban a 80-as, a felső osztályokban az 50-es létszám egészen rendes valami lett. Ez összefüggésben nem lehet felhozni azt az ellenvetést, hogy egyes nagyobb városaink intézetei már a háború előtt is elérték a mai létszámot. Ez teljesen igaz, de idézzük vissza emlékünkbe az egész Magyarországon gyakorolt következetes kiválasztást (selectio), melyet a későbbi nehéz esztendők résztvevő tanársága sokszor egészen elfelejtett, nem kis kárára a tanulónak, szülőnek és országnak. Van azonban a háború előtti és a háború utáni nagy létszámok között még egy nagy különbség: fordíttatni még csak lehetett népes osztályokban is, de egy népes osztályt annál is kevésbbé lehet beszéltetni, mert a nyelv-pedagogusok tapasztalata szerint az idegen nyelven való társalkodás 12 15 percen túl fárasztja a tanulót; az újabb 12—15 perces beszélgetés csak némi pihenő után következhetnék. Hány tanuló vehet részt ezekben a beszélgetésekben, mikor nyelvtantudás híján minduntalan javítani és magyarázni kell a hibát! ? A tanár viszont kénytelen az anyagban továbbmenni és a nagy osztálytömegben egyre nagyobb lett azon tanulók száma, akik az osztály közös munkáját csak gátolják; a kellő ellenőrzés lehetetlensége miatt a szellemi „potyautasok" száma is szépen nőtt; ennek keserves következményei igazában csak a felső osztályokban mutatkoztak. Hogyan állunk a heti tanórák számát illetőleg? Praktikusabbnak látszó tantárgy kedvéért több osztályban csökkentették épen a nyelvi órák számát. c) A beszéltető módszer sürgetése és a vele való jóakaratú kísérletezés győzött meg bennünket arról, hogy a csak fordíttatásra készült legjobb olvasókönyvek se válhatnak be a beszéltetés módszere mellett! Látszólag van csak igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy Goethe Iphigenie-je, Lessingnek egy-egy Literaturbriefje, Racine Phédre-jének szép tirádája nagyon szép anyagot nyújt egy-egy beszélgetésre! Ez igaz volna, ha az osztálynak minden tanulója már tudna németül vagy franciául! Az olyan magyar tanuló azonban, aki az iskolán kívül (otthon) egyetlen idegen szót se hall, sokszor már az idegen szövegnek a lefordításában is fennakad, hiszen a XVII. sz. francia klasszikusaiban, Lutherben, Lessingben még elég sűrűen találkozik bizonyos régies nyelvi alakokkal, melyek megmagyarázás nélkül csak összezavarják fejledező nyelvtudását; a nagy óvatosság szükségességét semmi se mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy pl. a francia paedagogusok egy része még most is habozik az iránt, hogy az egyes szerzőket mely életkorban ismertessék meg a francia tanulóval. El kell ismernünk, hogy kitűnően megszerkesztett francia olvasókönyveink sok-