Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

a tömegek érdeklődése, sőt lelkesedése a testkultura, a sport iránt. S míg a tömeg nagyobb része még mindig a passzív lelkesedők, a, teoretikus kritikusok hangos táborához tartozik, addig másrészről mindtöbben kapcsolódnak bele az aktiv sportolás valamelyik ágába. Sokak divatos ideálja lett a „kisportolt" test. E társadalmi sporttendenciák tömeghatása alól az iskola sem vonhatta ki inagát. E folyton erősbödő tömeghatások eredményeképpen az iskolai testnevelés és sport terén is egyre jobban észlelhető, fontos átalakulás folyamata indult meg. Míg a régi, sokszor egyhangú, az egyéniséget kizáró, inkább merev tömegfoglalkoztatás ritkán keltett általános érdeklődést az iskolai ifjúságnál, addig ma az ifjak egyéni adottságának és érdeklődésének megfelelően a tömegfoglalkoztatás mellett már a 'sport legkülönbözőbb ágai is bevonultak az iskolák tornatermeibe és tornaudvaraira. S bár a céltudatos irányítás, ember, idő és hely hiánya miatt mindezideig kívánatos módon még nem vott rendszeresíthető, mégis mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolának is előbb-utóbb számolnia kell a testnevelés és a sport új irányával. Viszont a tradicionális iskolai testnevelés is eljutott annak belátásához, hogy úgy célkitűzés, mint módszer tekintetében régi, elmerevedett álláspontját revideálni kénytelen. Nem lehet az iskolai testnevelés célja ma már csak „a növendék szervezetének ápolása, erősítése és fejlesztése", nem lehet az iskolai sportolásnak célja csak a testi képességek rekordszerű kitermelése; hanem elsősorban az, hogy úgy a testnevelést, mint a sportot beállítja az iskola fontos pedagógiai munkájába. Csak így térhet le a maga elkülönült útjáról, mely a sokszor lélektelen testgyakorlás technikáján alig jutott túl; csak igy olvadhat bele szervesen az iskola nevelő életébe. Ennek megfelelően változik a testnevelés módszere is. A tömegfoglalkoztatás mellett mindjobban helyet ad a csoportos, illetőleg az individuálizáló kezelésnek. Nem felejti el, hogy úgy tananyagával, mint metódusával mindjobban hozzásimul a tanuló korához, szervezeti állapotához, testi és lelki tempójához. Pl. a 10—12 éves gyermek játékszerű foglalkoztatása már nem elég a pubertás viharos biológiai és lelki változásain át bukdácsoló fiúnak; itt a helyes testnevelés és a metódikusan vezetett, egyéni adottságokhoz alkalmazkodó sporttevékenység nemcsak túlhabzó testi energiákat vezet és reagál le, hanem értékes lelki készségeket termelhet ki és gyökereztethet meg. Az érzelmi és idegfeszültség egészséges levezetésén kívül az érdeklődés, ambició és önbizakodás felkeltése, akarati nekilendülések megindítása és állandósítása, az önfegyelem és a figyelmi koncentráció gyakorlása, a szolidaritás és szociális érzék kifejlesztése, stb., stb. mind csupa oly lelki érték, melyek kitermelésére a metódikus testnevelés és a céltudatosan irányított sporttevékenykedés területén ezer és ezer alkalom kínálkozik. Avagy az adolescentia korának erkölcsi, lehiggadtabb mentalitásának irányelve már inkább a los-angelesi stadion felirata lehet: „Not conquering, but fighting well": Nem annyira a győzelem, mint inkább a szép, férfias küzdelem a fontos. E pár rövid utalás is sejtetheti, hogy az igazi, modern iskolai testnevelés és sport nem mozoghat csupán az u. n. ,,testkultúra" területén, hanem átnyúlik a ,,lelkikultúra" területére és szervesen egybeolvad az iskola nevelői célkitűzéseivel. Ameddig azonban a testnevelési és sport-irodalom egyoldalúlag csak a sportprimadonnák rekordteljesitményeivel foglalkozik és a brutális — 43 —