Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

Szent István A hagyomány szerint soh'se nevetett. Lehet, hogy a keresztény magyar haza megalapításának gondjai állandóan ott redőztek szent homlokán, mint a Sínai-hegyről lejövő Mózesén, mikor az Úr akaratát készült közölni népével. Lehet... De szerető, gyengéd szíve, nemcsak a királyi, hanem az atyai szív is, még ma is, évszázadok multán repesve dobban felénk, mikor „Intelmedben ujjongva, remegve szólítja meg fiát és örökösét: „Kedves fiam, lelkem gyönyörűsége!" Ez az „atya — Szent István" a pátrónusa intézetünknek! Intelmei, melyeket a szent királynak sugalmazására ismeretlen pap latin nyelven állított össze Szent Imre herceg számára, és amelyek a magyar törvénykönyv elején díszlenek mindaddig, míg „él nemzet e hazán", egyformán szólnak minden magyar lélekhez. Bennük az első királyi magyar atya nem kiagyalt, vértelen életfilozófiát ad, hanem mélyen keresztényi, józanul magyar életeszményeket, melyek keresztény magyar mivoltunknak mindenkoron alapjai maradnak. A modern idők filozofiai tépelődései közt, fájdalmas nemzeti sorsunkban ma százszorosan jól esik újra és újra visszalátogatni az első magyar bölcs Szenthez, akit gyermekkorától kezdve szeret és tisztel minden magyar ember, különösen ha az ő városának falai között az ő szent emlékein ihletődhetett. Mintha csak küzdelmes korunkhoz szólna, midőn a lényegek lényegét így foglalja össze: „Kedves Fiam! ha a hit pajzsát megtartod, megleszen neked az üdvösség sisakja is. Ezen fegyverekkel igazán harcolhatsz látható és láthatatlan ellenségeiddel!" (i. fej.) „Te, fiam, valahányszor Isten imádására az Isten házába mégy, így imádkozzál: Küldd el a bölcseséget, hogy tudjam, mi kedves Előtted minden időben Imádkozzál azért is, hogy a henyeséget távolítsa el tőled s minden erényhez adja meg neked a felsőbb segítséget, amellyel a látható és láthatatlan ellenséget legyőzzed" (ix. fej.) „Légy erős, hogy a siker el ne szédítsen s a szerencsétlenség össze ne törjön" (X. fej.) „Ne feledkezzél meg, hogy minden ember egyenlő s hogy semmi sem emel föl, csak az alázatosság és semmi sem aláz meg, csak a kevélység" (ix. fej.) „Az engedetlenség az egész országnak veszedelme. Azért, kedves fiam, atyád rendeletei legyenek mindig szemed előtt!" (vm.fej.) Nem tipikusan magyar vonás-e ez az alázatos, engedelmes, imádkozó, erős, harcos lélek? Nem beszél-e a szent király minden idők magyarjának a szíve szerint, midőn a nemzeti lélekhez való törhetetlen ragaszkodás mellett a Nyugat műveltségén való erősödést is sürgeti? A hagyomány szerint Szent István épen úgy, mint Nagy Károly, iskolát rendezett be udvarában. Szinte látjuk felséges alakját, amint Szent Imrének iskolatársai között jár-kel, hallgatja feleleteiket és az idézettekhez hasonló tanácsokat ad az első fehérvári iskola növendékeinek. Köztünk járva, ma se mondana mást, mint innen-onnan ezer évvel ezelőtt, mert nagy célja ma is ugyanaz: Krisztushoz és a Boldogaszszonyhoz vezetni bennünket, szeretett nemzetét, hogy ne gyökértelen, felszínes optimizmussal, hanem évezredes keresztény és magyar hagyományainkon csüngve higgyünk a jövőben.