Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1935

megtalálja miudenegyes főnév nemét, többesét, az igék főalakjait, a viszonyszók vonzatát; vajmi kevés azon tanulók száma, kik az érettségi kedvéért stilusgyakorlati szövegeket fordítanak. Ha ellenben tudná a tanuló, hogy neki az Írásbelin a maga szókincsével német nyelvű dolgozatot kell majd szerkesztenie, komolyabban venné német tanulmányait is. Egyébként a beszéltető módszer próbája a felső két osztályban az idegen nyelven irandó dolgozat lenne; ez egyúttal előkészülés lenne az érettségire is. d) A sikeres nyelvtanítás feltételei közt utolsó helyen említettük a tanárt, pedig első helyen kellett volna említenünk, hiszen nélküle a legbravúrosabban kigondolt módszer sem ér semmit sem. Ha letérünk a modern nyelvtanítás mai útjáról, a német, francia stb. nyelv tanárának új műveltséggel kell belépnie órájára; kitűnően kell majd ismernie nem elsősorban az írókat, hanem a német, francia stb. népet; lehetővé kell számára tenni a külföldre való utazást, nem nyáron, mikor a fárasztó tanév után neki is pihennie kell és amikor az élet tulajdonképen mindenütt nyári álmát alussza, hanem ősszel, amikor a szellemi és anyagi élet igazában megindul. A minisztérium részéről kapott legkülönbözőbb ajánló levelekkel ellátva kell majd a tanárnak tanulmányújára mennie, ha azt akarjuk, hogy a teljes német, francia stb. életet megismerje és abba tanítványait is bevezesse. Lehetséges, hogy a jövőben még kisebb hányadát közölhetjük annak a szellemkincsnek, melyet az egyetemen és szobánk falai közt gyűjtöttünk; tudásunknak ezen véka alá való rejtéséért bőségesen fog bennünket kárpótolni az a jóleső érzés, hogy kisebb tanítványainkat a nyelvtan szabályai révén hozzászoktattuk a logikus gondolkozáshoz ,nyelvérzékük fejlesztésével nem egynek jövő érvényesülését, önérzetét munkáltuk, az élethez közelebb álló olvasmányok révén pedig tényleg az életbe vezettük be őket. Nem akarjuk eszmefuttatásunkat lelkes szavakkal befejezni, melyeket tapssal szoktunk meghálálni, hogy utána jogunk legyen őket elfeledni. Szándékosan kiélezett dilemmával zárjuk be ez elmélkedést. Vagy megszüntetjük kettős célkitűzésünket (praktikum, elmélet) és nyíltan kimondjuk, hogy a német, francia nyelv tanításának célja praktikus: biztos olvasás, beszélés és írás az egyes osztályok tudásának megfelelő színtájon; az idegen nép megismerése gyakorlatiasabban szerkesztett, a jelen élethez vezető olvasmányok alapján. Vagy nyíltan visszatérünk Klopstock és Rostand „fordíttató" olvasására, az élettől távolabb álló, de az erőt kipróbáló magyar mondatok fordítására. De... csak nálunk forogjon visszafelé a kerék? Csak mi tegyünk úgy, mintha a különben gyönyörű, parnasszista „Alvó saskeselyű"-n (Leconte de Lisle) és az impresszionista, finom „Boden-tó"-n túl (Rilke) nálunk már semmi cél se volna a modern nyelvtanítás számára!? MÉSZÁROS GELLÉRT.