Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

38 tanárok vezetésével a VI. osztály máj. 27-én kirándult Tatába, Majkra, és Várgesztesre két teherautón. Délelőtt megnézte a tatai várat, angolparkot, római fürdőt, pezsgőgyárat. A tataiak mindent megtettek, hogy emlékezetes nap legyen a diákok számára. Itt is hálásan köszönjük dr. Böszörményi László ügyvéd urnák és az Idegenforgalmi Iroda tagjainak jóságát, figyelmességét, kik fáradságot nem ismerve, időt nem kiméivé Tata-Tóváros szépségeit megmutatták. Délután Majkra ment a diákság, hol megtekintette majki kamalduli remeték egyik celláját, — minden cella külön kis ház öt ablakkal s négy belső helyiséggel : hálószoba, dolgozószoba (műhely), kamra és kápolna és mellette van a kis kert körülbelül olyan nagyságban, mint maga az egész épület — a templom romjait (csak a torony van meg), a káptalan terem freskóit, melyek a kamalduli remeték alapítójának Szt. Romualdnak élettörténetét örökítik meg. Innen elindulva Kőhányáson megállt s kis pihenő után gyalog ment fel a hires, a török hódoltság korában fontos szerepet játszó gesztesi várhoz. Innen Csákvárra ment, hol mindenki tarisznyából megozsonnázott. Este 7

29 órára ért vissza a VI. osztály nagyon kedves nap lelki és testi hasznával és az őket szívesen látókra való hálás visszaemlékezéssel. 14. Érettségi találkozók. Öregdiákjaink minden tényéből, egész valójából az egészséges ciszterci diáklélek dobogását lehet kihallanunk. Annak a léleknek, amely hűséget, ragaszkodást és szeretetet involvál magában. Hűséget a multak, az édes-bús emlékek és hagyományok iránt, ragaszkodást a nevelő Anyához, szeretetet és kegyeletet az élő s elhunyt testvérek iránt. Ciszterci diákleikök ezen hármas megvallása különösen is erőteljessé válik, amikor - találkozók alkalmával — többen is összedobogtatják szívüket. A találkozók arcának sugárzása, leikök ujjongása és gyermeki kitártsága nagyon is igazolja, hogy szívesen térnek vissza, hogy örömmel jönnek haza, az »édes otthon«-ba, amely szeretettel gondol rájuk mindenkoron és kitárt karral várja s fogadja az ünnepjárókat. Azokat is, akiket tehetségük, szorgalmuk vagy a sors magasabbra emelt, de azokat is, akiket a körülmények vagy az élet mostohasága hátrább hagyott. Itt nincs semmi különbség; a ciszterci diákcsalád közösségében feloldódik minden rétegeződés. Iskolánk ünnepi lelkeket, a ciszterci szellem osztályosait öleli magához! A szeretet napja minden találkozó. A programm talán mindig ugyanaz, de hát minden diáknak megvan a szokott napirendje, amit azonban ilyen alkalmakkor nagyon is bensőségessé és emelkedetté dolgoz az ünnepi hangulat. Első útjuk, mint valamikor, az Isten házába vezet, melynek áhítatos derűjében, kegyelemosztó oltára előtt elzengik leikök Te Deum-át, azután áldást kérnek további életükre s az itt fejlődő testvérutódokra. A templomból csendes párokban a rendházba vonulnak, hogy nevelőiknél tisztelegjenek, majd a világharcos hősök és az elhalt mesterek s az elköltözött osztálytársak kegyeletének áldoznak. S már találkozásuk első pillanatától a multak kedves világában sürögnek; rászállnak minden édes emlékre, hogy kiszedjék annak drága táplálékát, ami aztán terhet könnyít és kedélyt frissít sorsuk küzdelmeiben. 1. Még a mult év június 17-én 10 éves találkozóra gyűltek s csaknem teljes számban megjelentek azok a harcos fiuk, hogy rácáfoljanak azokra a mostoha időkre, amely lelketlenül kergette ki őket a nyomorúságos életbe, és hogy egymás szeretetéből és a mult emlékeiből kovácsoljanak maguknak győzelmes fegyvereket a további boldogulásra. Résztvettek: Kelemen Margit (Dr. Czébely Lászlóné), Bajcsy Ede gazdatiszt (Akaii), Farkas József gazdatiszt (Bucsatelep, Békés), Farkas Zoltán kéményseprő mester és családja, Fürst István mérnök (Győr), Gáspár János káplán (Szabadbattyán), Dr. Gébért