Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

- 23 Ha a tüzet magára hagyják, kialszik, vagy környezete nyomja el láng­jait. Ha a szunyadó zsarátnokot piszkálják, tüze életre kel; ha szellő éri föl­éled; minél több kéz nyul hozzá, annál jobban terjed égése; minél hosszabb ideig forgatják, annál fényesebben világít, annál többen megérzik a melegét és hatását. így van ez a költői tehetséggel is. Mi lett volna Horatiusból, ha elhagyottan magára maradt volna? Hát akkor, ha irótársai agyonhallgatták volna? De nemcsak ilyen hatásnak nem esett áldozatul, hanem közbejött Vergilius és Varius, 4 7 ezek nyomán Maecenas, az ő ajánlatára Augustus, akik a még alvó szikrát levegőhöz juttatják, új életre támasztják; majd min­den műértőnek ráirányítják a figyelmét. A térben is, időben is messze vilá­gító fénycsomó, minél jobban foglalkoznak vele, annál erősebben tündöklik, annál több érdeklődővel, szakemberrel, néppel, nemzettel érezteti hatását. Horatius az irodalomban a költészet virágos mezőin mozog, még pedig kizárólag a líra terén. Mint lírikus költő tárgyban is gondolatban is értékesíti görög tanulmányait. A görög lírai versformákat a legna­gyobb tökéletességgel használja római nyelven. De teljesen eredeti abban a 2 új fajban, amelyet ő emel irodalmi magaslatra. Ha vesz is át idegen anya­got, azt a római Ízléshez, a római észjáráshoz alkalmazza és a római nemzet szellemét leheli bele. A tökéletes alaknál sokkal többet ér itt a tartalom. A gondolat gazdag, tárgya változatos. Ki győzné elsorolni azt a számtalan okos tanácsot, életel­vet, amelyet Horatius hosszas tanulás és tapasztalat utján önmagában felhal­mozott és bőkezű mecénásként osztogat minden olvasójának? Külsőben belsőben mintát ad nemcsak nemzetének, hanem a világiro­dalomnak is örök időkre. Utánozzák, magyarázzák a római költők; gyakran idézik a keresztény egyházatyák; nem hiába írta Quintilianus, hogy majdnem egyetlen a római lírikusok közt, akit érdemes olvasgatni. Ha a népvándorlás korában hallgat­nak is róla, de annál feltűnőbb a Horatius codexek száma. A középkorban olasz, francia, német, angol szinte versenyezve tanulja, utánozza, tanítja, for­dítja a nagy költő műveit. A magyar irodalom is már a 17. századtól kezdve foglalkozik vele. Minket székesfehérváriakat külön is érdekel, hogy a görög-római írókat utánzó magyar klasszikus iskola két kiváló alakja Baróti Szabó Dávid 4 8 és Virág Benedek 4 9 a mi gimnáziumunknak volt tanára, mindkettő nagyon sokat ta­nult Horatiustól. Őt először Virág fordítja magyarra eredeti alakban és Virág Benedek érdemli ki a magyar Horatius elnevezést. Irodalmunkban a többi költői iskolán is nagyon meglátszik a Horatius hatása. Sőt a római és magyar szellem hasonlóságánál fogva a magyar po­litikai életben is sokszor el-elhangzik egy-egy horatiusi mondás, jeléül annak, hogy Horatius nem halt meg egészen, szelleme nem esett az enyészetnek áldozatul. Maecenasnak és Augustusnak nagy része van abban, hogy a világbiro­dalom olyan költővel gazdagodott, akinek bölcs tanácsai jó utasítást adnak minden népnek, főleg nekünk magyaroknak sok belső és külső bajunk békés elviselésére s igy egyúttal enyhítésére. íme, Horatius jól sejtette a jövőt, midőn azt írta, 5 0 hogy nem hal meg egészen, mert lelkének egyik része ki fogja kerülni a pusztulást, szelleme ott fog élni az irodalom embereiben, emlegetni fogják évezredek multán is! Irodalmi munkája csakugyan maradandóbb bármily ércemléknél!

Next

/
Thumbnails
Contents