Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

— 8 — Magyar tanár, magyar nevelő volt Ő a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében. Hozzá hasonlót, — akár színben, akár tartalomban vagy eredményekben — keveset mutat fel a magyar tanárság életösszesége. Minden szerepe, alkotása, egész élete a tanárkodáshoz fűzi. Benne nemcsak kivirágoztak, hanem zamatos gyümölccsé értek a magyar tanár-nevelő összes erényei és kiválóságai. Ideális egyénisége a tanárság minden fokozatán dicső fényességet áraszt. Nagy lelkesedéssel indult pályáján és ez a buzgalom nem lohad, hanem fokozódik és másokat is magával ragad. Idejét jól beosztja és egy percet sem hagy kihasználatlanul. Állandóan tanul, foglalatoskodik és műveli magát; elmélkedik és alkalmaz; s mikor vezetéshez jut, a sok esztendő gazdag, bőséges, meglelkesített tapasztalata ritka okosságot, bölcsességet és tapintatot sugároz belőle, és az alaperények: az igazságosság és a szeretet szélesebb kifejtésben érvényesülnek. Majdnem félszázados munkássága vaspillérrel szolgált a magyar tanügyi kultúra épületéhez. A jól megérdemelt nyugalmat nem is igen élvezhette. Elpusztíthatatlannak látszó szervezetét sorvasztó betegség támadta meg, s bár az utolsó percig egyenesen és energikusan tartotta magát, ledőlt az életerős tölgy, — de múltja és tanítása életté vált a mi akarásunkban és cselekvéseinkben; lehulott élénk és melegfényű csillagunk, — de pályájának tündökletessége továbbra is ott ragyog emlékezésünkben. Könnyezi halálát a Mecsekalja, ahova élete javát vitte és a vezéri pálcát; könnyeznek Erdély bérces tájai, ahol most rab testvéreink imája száll az Egekbe, hogy visszaálljon a magyar uralom s újra éljen és irányítson az O fenkölt szelleme; velők könnyeznek a Dunántúl halmos vidékei, ahova visszahozta és szétszórta szeretetének halmazát; zokogva siratja a királyok városa, ahol nemes alakja kibontakozott és ahol most porai megszentelt hamvakkal ölelkeznek... Te mindene voltál sokaknak, de legfőképen az ifjúság hatalmas seregének, amely megértő és gondos atyját szerette Benned; ezért »Nem kőszobor: élő szobrok könnye jelzi sírodat!«