Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1934

— 5 — Zichy Gyula gr., pécsi püspök sajnálkozott, hogy Pécsről eltávozik, »ahol ifjúságunk javára éveken át oly áldásosán működött«, de ő is hitte, hogy ezen fontos állásában még szélesebb íveléssel ölelheti magához a reátekintő magyar ifjúságot és benne bízni tudó magyar tanárságot. Tankerületében is »nagy várakozással« voltak. És senki sem csalódott. Az új főigazgató száz százalékos elöljárónak bizonyult. Az út, melyre lépett és amelyen haladnia kellett, cseppet sem volt sima, egyenletes, de ő azzá tette, mert az Iskola érdekében »egész erővel és,lelkesedéssel fogott munkába és fölényesen állta a harcot, a küzdelmet. Évről-évre tömérdek baj jelentkezett. Egyik helyen szülők panaszkodtak vagy a sajtóorgánumok kifogásoltak, más helyeken a tanárok a tanárokra vagy tanárok az igazgatóra vádoskodtak; nemzetiségi vidékeken ifjúsági tüntetések, államellenes iratok terjesztése és orosz proklamáció becsempészése nehezítette a helyzetet. Vass Bertalan nem rettent meg és nem is hamarkodta el a dolgot. Tüzetesen és tapintatosan látott a vizsgálathoz. Helyes információkat szerzett vagy személyes tapasztalatokat gyűjtött és csak ezután ítélkezett, s mindenkor nyugodtan, higgadtan. Az audiatur et altéra pars elvét sohasem hagyta számításon kívül. Nem fogta pártját, ha valamit is rossznak látott, de egy konkrétumból sohasem hozott elmarasztalást. Ha arról volt szó, hogy igazgatóknak kiket terjesszenek fel, csak az arravalókat ajánlotta, de ezeket azután plasztikusan tudta jellemezni; a beteges hiúságot még az igazgatói címnél sem ápolgatta. Minden intézetének az életsorsát szívén viselte. Ha pedig akadt új alapítás, mint pl. az oravicabányai, azt meleg érdeklődésének és támogatásának hatványába vonta. Viszont ezek meg is tettek mindent, hogy olyanok legyenek, aminőknek az ő »ideális lelke« egy intézetet elképzelt. Göröngyökön és tövisek közt érkezett el az 1917-ik esztendő, főigazgatóságának tízéves jubileuma. Az egész tankerület lázas tevékenységgel készült egy nagyszabású ünnepségre. Ezt azonban szerénységből és a világháború keservei miatt elhárította. Nyom nélkül még sem engedték elmúlni az első jelentős évfordulót azok, akik ^jóindulatú pártfogását napról-napra éreztékAz igazgatók arcképcsoportot nyújtottak át neki, a tankerületnek pedig több mint 300 tanára szattyánbőrbe kötött (a régi Korvinák mintájára gyönyörű iniciálékkal díszített) hatalmas albumot, amely a tanári testületek emléksorait tartalmazta. A kerület középiskolái 5000 K-s alapítványt tettek, melynek kamatait egy, a magyar nyelvben és irodalomban kiváló előmenetelű tanuló kapja, évenként más intézetből; a karánsebesi áll. főgimnázium tanári testülete és ifjúsága külön 500 K-s »Honszeretet« jutalomdíjat a legjobb szavaló számára, aki egy nyilvános ünnepélyen Vörösmarty »Honszeretet« c. költeményét előadja. A temesvári tanári kör diszelnökévé választotta. Mindenütt hozsannázták az ő ^széleskörű és mély tudással gazdag pedagógiai és didaktikai jártasságát, mintaszerű kötelességtudását, páratlan igazságosságát, méltóságos és tapintatos vezetését, fáradhatatlan munkabírását« ; köszöntötték benne »az ifjúság igazi atyját és gondozóját, akinek személyes hatása oly nagy az ifjúságra, hogy az egy heti látogatás alatt elmondott intések és jótanácsok az egész év folyamán irányítják és kedvezően befolyásolják működésüket és igyekvésüket«. Az összeomlást követő magyar eltévelyedés és az oláh megszállás Vass Bertalan váradi főigazgatóságát is megpecsételte. Jöttek a zaklatások, az újabb megpróbáltatások napjai. Gyors egymásutánban hömpölyögtek az események. A magyar közoktatásügyi népbiztosság 1919. márc. 31-én rendelkezési állományba helyezte. Hamarosan előretolakodott az oláhság is,