Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1933

— 23 — 5)Subjonctif áll olyan személytelen igék után, amelyek sem valami bizonyosat, sem valami valószínűt nem fejeznek ki. Ilyenek: il faut, il est bon, facile, important, impossible, vtile, naturel, rare, il con­vient, il importé, il ríimporte, il semble etc. Szerepük azonos a szintén sze­mélytelen kifejezések után ut és coniunctivu s-szal álló következményes mellékmondatokkal. Pl. II est facile que nous trompiúns. V. ö. Fieri potest, ut fallar. 6) Subjonctif áll a következő kötőszók után 1) Időhatározói kötőszók: aussitőt que == mihelyt, á peine que = alig, avant que = mielőtt, jusqu 1 á ce que = addig, amig, (en) attendant que= addig, amig. 2) módhatározói kötőszók: sans que = anélkül hogy, non pas que — nem azért, mintha, loin que = távol attól hogy. A két utolsó inkább okhat. kötőszó. V. ö. non quod, non quia amelyek szintén coniunctivus-szal állanak. 3) Feltételes kötőszók: au cas que = abban az esetben ha, á con­dition que = az alatt a feltétel alatt, hogy, á moins que... ne — hacsak nem, pourvu que = feltéve hogy, supposé que = feltéve, hogy. 4) Megengedő határozói kötőszók: quoique, bien que, encore que = habár, ámbár, malgré que — ellenére, hogy, sóit que... sóit que = akár... akár. 5) Célhatározói kötőszók: afin que (pour que) = azért hogy, de peur (de crainte) que... ne = attól tartva, hogy, nehogy. A fenti kötőszók­nak a latinban is megvannak a megfelelőik s igy különösen az ok, feltételes, megengedő és célhatározói kötőszók a latinban is coniunctivus-szal állanak általában. Pl. Travaille afin que chacun sóit content de toi. V. ö. Non vivo ut edam, sed edo, ut vivam. Quoique vous lui disiez, il ne vous croira pas. V. ö. Ut desint vires, tamen est laudanda voluntas. 7) Subjonctif áll a következő határozatlan névmások után) quel que (bármilyen), qui que (bárki), qui que ce sóit qui (akárki legyen, aki: qui que ce sóit que (bárkit, bárki legyen, akit), quoi que soi qui (bármi), quoi que sóit que (bármit), quoi que (bármit). Rendesen megengedői mellékmon­datot vezetnek be, megegyeznek a latin szintén coniunctivus-szal álló q u a m­vis, quantumvis megengedő kötőszavakkal, amelyek szintén határozat­lan névmásokból származnak. Pl. Qui que ce sóit que vous connaissiez ici, évitez-le. V. ö. Quod turpe est, id quamvis occultetur, tamen honestuni fieri nullo modo potest. 8) Su b joncti f-ot használunk felső fokú melléknevek, valamint le premier, le dernier, le seul, Vunique után, amidőn utánuk vonatkozó név­más következik. A vonatkozó névmások itt jelzői mellékmondatokat vezet­nek be. A fentieknek megfelelő jelzői mellékmondatokban a latin rendesen indicativusi használ. Pl. C'est le meilleur livre, que nous ayons lu. V. ö. Multas ad res perutiles Xenophontis libri sunt, quos legite, quaeso, stúdiósé. Ha azonban a latin jelzői mellékmondatban lehetőség, óhajtás, másnak a véleménye, megengedés, ok, cél, felszólítás és következmény van kifejezve, coniunctivus áll benne. Ide vehetjük azokat a jelzői mellékmondatokat amelyek kiváló tulajdonságot, burkoltan óhajtást fejeznek ki. Pl. Achetez un livre qui sóit (amelyik tanulságos legyen) instructif. Prenez á votre service une servante qui sache fairé la cuisine.

Next

/
Thumbnails
Contents