Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1932

— 94 — zárta a városi hatóság. A difteria és munsz is sok tanulót vont el a tanulástól; szerencsére halálos áldozatot nem kívánt. A szegénység és a rossz táplálkozás következtében akadtak vérszegény tanulók. Csűcshurutgyanus tanuló pár hónapot szanatóriumban töltött s teljesen meggyógyult. Mindent elkövettünk tanulóink egészségének megóvására. Az óraközi szellőztetés, tisztaság ellenőrzés, súrolások, egészségi szabályok, iskolaorvos és egészségtan tanítás, hatósági orvosok ténykedése, a gyakori figyelmeztetések mind azt célozták, hogy tanulóink egészsége fenntartassák. A mulasztott órák száma az emiitett járványok miatt a normálisnál több. 6. Fegyelem. Azért oktatunk, fegyelmezünk, hogy a tanult, fegyelmezett ifjú későbbi életében többé ne szoruljon támaszra, irányításra, hanem szabadon magától legyen képes cselekedni a helyest, a jót és magától, automatice tudja kerülni a rosszat, a helytelent. Amíg az ifjúnak kevés tapasztalatai miatt szüksége van a korlátozásra, amig érzelmei, indulatai befolyásolják tetteit, amig tisztult erkölcsi elvei hiányoznak: szükség van az ellenőrzésre és irányításra. De a fegyelmezésben nem a büntetésnek van a főszerepe, hanem a szeretetnek és megelőzésnek Tanulóink általában fegyelemtisztelők és engedelmesek voltak. Alig akadt egy-két fegyelmetsértő ifjú. 7. Tanulmányi előmenetel. »Minden ami nagy az emberben, a munka révén támad. A művelődés is ennek a terméke.« A lankadatlan csüggedést nem ismerő munka feltétele az iskolában való előhaladásnak is. Növendékeink munkaszeretetét az évvégi érdemsorozat statisztikája mutatja világosan. Ez pedig megnyugtató, kielégítő eredményről értesít bennünket. 8. Szülői értekezlet tárgyát »a középiskola célja és a közvélemény.« Cséplő Pál tanár fejtette ki helyes hozzáértéssel. Rövid foglalata a következő. A középfokú oktatás reformtörekvéseiben nem lehet irányadó sem tisztán a szülői társadalom, sem az úgynevezett közvélemény. Az előbbit legtöbbször az a gondolat vezeti, hogy a gyermek minél biztosabb sikerrel és minél kisebb munkával végezhesse el középiskolai tanulmányait; a közvéleményt meg csaknem mindig a napi sajtó teremti meg, az táplálja, az tartja ébren. A sajtóról pedig tudjuk, hogy a tudományos és a gazdasági élet divatos jelszavait szokta fölkapni, amiért szinte egyik évről a másikra változik a kívánsága, követelése a középiskolai oktatást illetően. A középiskola föladata határozott és független a szülőtársadalom érzékenységétől és a közvélemény ingadozásától: határozott, keresztényvilágnézetű, önálló szellemi munkára képes, szociális érzékű, nemzeti alapon álló művelt középosztályt nevelni, mely középosztály nem csupán kivételes helyzetének esetleges anyagi és erkölcsi előnyeit akarja kihasználni, hanem a köznek, nemzetének iparkodik igazi munkása lenni. Ez az oka annak, hogy a középiskolai nevelésben nem lehetünk a hangulatok rabjai, nálunk a nevelés nem divat, célja lényegében mindig változatlan. Mindenesetre ezt a célt olyan középiskolával lehet elérni, melynek tanterve hosszas fejlődési folyamat eredménye; tehát a cél elérésére nagyobb biztosíték, ha valamely tantárgy mellett évszázadok, évtizedek hosszas tapasztalata van, mint a sok közismereti tárgynak a szeszélyes korszellem hangulatától kierőszakolt szükségessége. Szóval a helyes út: nem elszakadni a múlttól, hanem a múlthoz hozzá kapcsolni a jelent úgy, hogy a régi tantervet alakítsák, módosítsák az élet fejlődéséhez, a kor szükségleteihez. Mivel pedig közoktatásügyi kormányunk ezeket az elveket tartja szem előtt középiskolai reformmunkálataiban, kívánatos, hogy a szülői társadalom avval a gondolattal kisérje e munkálatokat, hogy a középiskola célja sokkal súlyosabb, tartalmasabb mint sem hogy az irányzatos és a fölületes napi sajtó a nagy közönség gyengéjének hízelegve ennek gondolkozását a maga irányzatosságára ki tudja használni.