Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1927

— 60 — szentbeszédben eléjük tártuk a kath. egyház mély értelmű tanításait: Isten szépségét, a felebaráti szeretet gyönyörű törvényét, a keresztény erények gyakorlatának szükségességét. Az egyház meghatóan szép szertartásaiban való részvétellel, a vallási gyakorlatok pontos megtartásával, a szentségekhez való gyakoribb járuláshoz való szoktatással igyekeztünk tanulóinkat a jó iránt fogékonyakká tenni s a tökéletesebb életre való törekvésben őket megerősíteni. A léleknek önmagára s az élet végső céljára való ráeszmélésre alkalmat nyújtandó, a tanári testület tagjai részére márc. 11., 12. és 13-án, az ifjúság részére pedig márc. 29., 30. és 31-én szent gyakorlatokat tartottunk. A tanári kar szent gyakorlatait Bende Szaniszló budai ferencrendi házfőnök, az ifjúság szent gyakorlatait pedig dr. Székely László szombathelyi theologiai tanár vezette. Bende Szaniszló a lélek értékére vonatkozó poétikus gondolatokkal irányította figyelmünket az élet legnagyobb kérdéseire, Székely László pedig az ifjúság lelki világának tökéletes ismeretével irányította tekintetünket a magasságok felé. A vallásos érzés nevelése mellett a hazafias érzésnek az ápolása is kiváló gondoskodásunk tárgya volt. Iskolai ünnepélyeinken, tanulmányi kirándulásainkon, az előadásokon, az önképzőkörben, a cserkészotthonban állandóan tanítványaink szeme elé tártuk, hogy most új hőskor előtt állunk. Ennek a kornak a katonái a kiművelt lelkű magyarok, vezérkara pedig az európai műveltségű tanult emberek. Ezeknek együttesen kell bebizonyítaniok, hogy ezer esztendő nem bágyasztotta el a magyar nap melegét s nem koptatta el a magyar lélek hősi zománcát. Ma a középosztályi embernek különösen nagy hivatása van. A művelt középosztálynak kell bebizonyítania, hogy a nemzeti életnek nem egyetlen célja az anyagi haszon, s a célhoz vezető út nem az ábrándozás és gáncsoskodás, hanem az önzetlen munka. Meddő jogi viták, csengő-bongó jelszavak, szkeptikus fejcsóválások helyét el kell foglalnia a hivatásszerű, alkotó munkának. Épen azért tanítványainkat, akik az iskoláik elvégzése után a középosztály soraiban fogják nemzeti munkájukat végezni, arra biztattuk, hogy igyekezzenek műveltségben minél európaiabbakká lenni, hogy érzésben annál magyarabbak lehessenek. Megnehezült az élet körülöttünk. Lihegőbb lett a verseny. Ma az lesz a győztes, aki többet tud. Békében is lehet győzni: munkával, szorgalommal, becsületességgel, tudással. Tanítványaink lelkébe azt igyekeztünk bele sugalmazni, hogy arra törekedjenek, hogy minden tettükön ragyogjon a magyarság lelke, hogy bennük minden szó, minden gondolat, minden érzés, minden szívdobbanás a magyarság faji életének vértestecskéjévé, lüktető, eleven erejévé váljon. Magyaráztuk nekik, hogy ők az ezer éves tölgy új hajtásai. Nekik kell ezt a viharvert tölgyet megtisztítani a szútól és az élősdi fagyöngytől. Kiterítettük könnyes szemeik elé a megcsonkított haza térképét, hogy állandóan érezzék, hogy a magyar Hiszekegyben levő hitet, a Nem, nem sohában levő negatívumot, nekik kell positivummá, élő valósággá változtatniok. Ehhez pedig nem torok, hanem legény kell a gátra. Boldogabb hazát csak oly ifjúság teremt, melynek hit van a szívében, a munka himnusza énekel az izmaiban, az akarat ereje szikrázik a csontjaiban, melynek lába alatt megremeg a föld, de kezének simítására elcsitul a bánat. 5. Testi nevelés. Nemcsak a lélek csodálatos elemeinek kifejlesztése, hanem a testi egészség ápolása is különös gondoskodásunk tárgya volt. Az igazgató, a felügyelő tanárokkal együtt, az iskolába lépő tanulóknak nemcsak ruházatát vizsgálta meg, hanem egészségük iránt is érdeklődött.