Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1926

— 6 — körnek rendes látogatója és előadója volt. Ő festette meg Vastagh Györggyel Vörösmarty Mihálynak a kör helyiségében levő képét. Szenczy Győző lelke egyenes volt, mint sudár termete. Messze néző szeme folyton tevékenykedő lelkének volt tükre. Magasan csengő hangja nem hátulról, hanem a küzdők első soraiból hangzott fel. Nem elmélyedő gondolkodó, hanem a cselekvésben gyönyörködni tudó egyéniség volt. Nagy bőségben felhalmozott energiája állandó tevékenykedésre sarkalta. Vibráló szelleme állandó érintkezésben volt a magyar és külföldi paedagógusokkal s igen sok dolgot, amit ők csak elgondoltak, ő iskolánkban megvalósított. Az eszthetikai és erkölcsi szép iránt fogékony lelke új színeket varázsolt templomunk patinás falaira s új ornamentumokat helyezett az Úr hajlékába. A klasszikus zene szépségeivel csiszoltatta finomabbra azoknak a lelkét, kiket intézetünk dísztermében gyakran összegyűjtött. Energiája tudott érdes is lenni, de a hirtelen fellobbanást mindig nyomon követte a felejteni tudó megbocsátás. Sokszor járatlan utakon járt s az úttörés verejtékes fáradságát kellett elviselnie azoknak is, kik véle együtt haladtak, s a haladás gyönyörűsége mellett lábukon az út göröngyeinek ütéseit is érezniök kellett. Szenczy Győző a Gondviselés által számára kimért útat becsülettel megfutotta, a hitet megtartotta. Nyugodjék az Úr békéjében. Mi hálás kegyelettel őrizzük annak emlékét, ki iskolánkat új útjelzőkkel látta el.