Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1926

— 42 — Mohácsról még annak a napnak délutánján Pécsre indultunk. Pécsett meleg testvéri szeretet fogadott bennünket. Az állomásról a pécsi gimnázium tanárai kalauzoltak. Zeneszóval vonultunk a városba, a közönség sorfala köszöntött bennünket. Jól esett látnunk, hogy néni a kíváncsiság váltotta ki a nagy érdeklődést, hanem a pécsi gimnáziumon át a »zirci« diákok iránt való rokonszenv. A gimnáziumban otthont leltünk, a sok fáradság után a nyugodt, jó pihenésre pompás helyünk volt. 27-én apátúrunk névnapján a pécsi gimnázium szent-miséjén vettünk részt. Utána a Zsolnay majolika-gyárba mentünk; az utat oda és vissza is villanyoson tettük meg. A székesegyházat Módly Dezső és Baumgartner Alán dr. pécsi tanárok alapos és lelkes kalauzolása mellett szemlélték meg tanulóink. Az ókeresztény sírkamrába csoportonként ment le az ifjúság és a sírkamra festményének művészettörténeti jelentőségéről világos és szakszerű magyarázatot hallott. Szerencsénkre az előző nap délutánján Hang Dániel dr. tanár elvezetett bennünket a Mecsekre ; a hegy jól gondozott útjain járva gyönyörködhettünk a pompás fekvésű mecsekalji város és a bányatelepek megkapó képében, mert a csaknem két óráig tartó zápor miatt a mai nap ettől elestünk volna; a zápor úgyis megrövidítette programmunkat; a modern berendezésű szénmosót nem láthattuk meg, pedig a vezetőség annyi figyelemmel és előzékenységgel ajánlotta föl a művek megtekintését. A pécsi szép és tanúlságos órák is elmúltak, 16 órakor vonatra ültünk és 21 órakor érkeztünk a feliérvári állomásra, a hol a sok értékes emlékkel megtelt és minden baj nélkül visszaérkező fiukat átadtuk a nagy számban reájuk várakozó szülőknek és hozzátartozóknak. A megemlékező sorokat nem zárhatjuk anélkül, hogy e helyen is köszönetet ne mondjunk a M. Á. V. igazgatóságának nagy előzékenységéért; a rendelkezésünkre adott két Pullmann-kocsi egész úton futott velünk és nagyon kényelmes helyet adott. Ezenkívül a szaktanárok gyakrabban kivitték az egyes osztályokat természetrajzi, földrajzi, művészeti, történeti kirándulásokra. — Az I. és II. o. pedig jún. 18-án egy egész napra Pétfürdőre rándult ki Cséplő Pál, Darvas Donát és Denkinger Jenő tanárok vezetésével. 11. Gramofon a francia nyelv tanításában. Intézetünk kegyúrának áldozatkészségéből egy igen jó pathéfont szereztünk s a francia nyelvtanár, Darvas Donát olyan lemezeket hozott magával Párizsból, melyeknek szövege megvan a tanulók francia olvasókönyvében. A pathéfon hibátlan kiejtéssel közli a szöveget. Ez megbecsülhetetlen a tanárra nézve, mert mindenkor ellenőrizheti saját kiejtésének helyességét, de nagyon hasznos a tanulókra nézve is, niert a pathéfonon annyiszor lehet ismételni a helyes kiejtést, ameddig csak az osztály nagy része el nem sajátította. A pathéfon a magánhangzókat különösen tisztán hangoztatja, az orrhangokat pedig szinte beleerőszakolja a tanulók fülébe. A szótagok hosszúságát és rövidségét szabályok szerint nem igen lehet megtanítani. A pathéfon ezernyi szavával mindenkor megbízhatóan adja vissza a hosszúsági skálát. Különösen becses a pathéfonnal való tanítás a nyelv rithmikájára irányítást adó sok példájával. Ennek segítségével elsajátíthatja a tanuló az egyes mondatszakaszok értelmi hangsúlyának határait, hosszabb-rövidebb lélekzetvételre szánt szüneteit. A liaison-okra nézve a legkimerítőbb francia nyelvtanok is csak nagyon általános szabályokat mernek adni. Ennek alkalmazását rábízzák a bon sens-ra. A pathéfon sok példájával ebbén is nagy segítségére van a tanárnak és tanulóknak egyaránt. Iskolánkban a szaktanárok nagyon szívesen alkalmazták a pathéfont, a tanulók pedig örömmel és okulással hallgatták. 12. A Ciszterci Diákszövetség Székesfehérvári Osztályának öt éve. A diákerények gyöngyei: a Hála és Szeretet pattantották ki azt a gyönyörű eszmét, amelynek megvalósítása 1922. június 10.-én hatalmas táborba rendezte a magyar Ciszterci Rend gimnáziumainak öreg diákjait. Dr. Klebelsberg Kunó gr., vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki már évekkel azelőtt »Fehérvári kör«-be gyűjtötte a »mi« iskolánkból kikerülteket, Dr. Zichy János gróffal, v. vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és Oaál Oasztonnal, a nemzetgyűlés v. elnökével lelkes felszólításban fordult a ciszterci szellem felkentjeihez és kérte a Magnt Charitas megvallását.