Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

- 81 ünnepélyt tartottunk, melyen Námesy Medárd Jókai regényírói művészetéről olvasott fel. Febr. 21. e's 22-én intézetünk Zrinyi-cserkészcsapata rendezett farsangi előadást, melyen ötletes, víg mókákkal kacagtatták meg az egybegyűlt közönséget. Márc. 15-én intézetünk Vörösmarty-önképzőköre tartotta meg szokásos ünnepélyét. Márc. 25-én intézetünk Máriakongregációja új tagokkal gyarapította .Mária leventéinek számát. Ez alkalommal Szekfii Ignác, a budai szent Imre-kollegium prefektusa intézett hatásos beszédet az új kongreganistákhoz. A tanév elején az Iskola kétszázéves fennállását ünnepelte, a tanév végén, május 3-án az iskolának két nélkülözhetetlen intézménye jubilált: az Ifjúsági Segélyző-Egyesiilet, amelyet a tanulók szociális tettrekészsége teremtett meg és a Zeneiskolával meginduló Zenekar, amely a tanárok művészetszeretetéből sarjadt. Az ünnepléssel világosság hasadt ötvenév mozgalmára, új virágok hulltak az iskola patinás homlokára. Az Emlékezés pergő éveinél sokan szemlélődtek. Ifjak és öregek. Ezek újult Ígérettel a magyar munkára, azok lelkes törekvéssel a példakövetésre. A templomi istendicsérést a műsoros rész követte a Szent István-teremben, ahol a fiatalok és öregek tudásának, nemes buzgóságának sokféleségét szépszámú és előkelő (helybeli és vidéki) közönség hallgatta végig. Bevezetőnek Erkel: Bánk-bán« nyitányát játszotta a jó tíz éve újjáéledt ifjúsági zenekar orkesztere Námesy Medárd tanár dirigálásával. Utána csupa öreg diák! Lakatos Dénes dr., tanár »Emlékezés« címen a két intézmény történetét vonultatta el a következők előadásával : Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Kedves Ifjak! Márványtáblán aranyos betűk! Hic Pallas viget. O juvenes, divae colite aram! Mikor fölragyogott ez a hívó buzdítis, két új csillaga támadt másfélszázadot megfutó iskolánknak. Pallashoz Tiikhé és Apollon szegődött. A Tudománnyal a Jótékonyság és a Művészet testvérisült. Még javában folyt az új, nagy építkezés, nemesen érző lelkek szerető leheletére máris kinyílt az illatos virág, a keresztény megosztás balzaminája. Nem hirtelen nőtt, lassan erősödött; ezért lett tartóssá, életteljessé. Kedves és érdekes jelenség, hogy a kezdést, indítást tanulók cselekedték. Messze, a múlt század ötvenes éveiben történt, 1856-ban, hogy Nedeczky András gimnáziumi tanulmányait befejezvén, bűcsúzásul iskolakönyveit átadta a tanári karnak és ezzel mintegy alapot teremtett arra, hogy egy-két szegény tanuló könnyebben juthasson könyvekhez. Ugyancsak irgalmas szívű tanulók voltak azok is, akik az 1865. évi tavaszi mulatságon fennmaradt 63 frt 47 krt letették oly célból, hogy azon összegen kölcsönbeadható tankönyveket vásároljanak, azokat a tanév végén az ifjúsági könyvtárban elhelyezzék és a következő évben ismét kiosszák. Ez volt a magvetés. A magasztos eszmét elhintették, figyelmet keltettek. A csirába, szárba szöktetés három év múlva következett. 1868. márc. 30-án folyamodványt terjesztenek az igazgató és tanári kar elé, amelyben a megpendített üdvös eszmének a pártolását, a szegény, szorgalmas, jóviseletű tanulókat segélyező egyesületnek a megalapítását kérik és vezérgondolatukat is hozzácsatolják. Az ifjúság kérelmét május 2-án tárgyalja a tanári kar, pártolásra ajánlja a nemes intenciót, a »segélyzőegylet« életbeléptetését élénken óhajtja, de tekintve azt, hogy a közönség áldozatkészségét azon évben már eléggé igénybe vették, az eszme foganatosítását csak a következő évre tartja megengedhetőnek. De megfelelő alap híján 1874-ig kellett várni a megvalósítással. Azon esztendőben a majális fölöslegét ismét a »szegény tanulók« alapjához kapcsolták. Most már elegendő pénz és könyv birtokában 1874. június 28-án az egész tanári testület nagy készséggel fogadta Ereky Alfonz indítványát a megalapításra vonatkozólag. Az alapszabályokat Alaghy Dezső készítette és az 1874. okt. 28-iki tanári gyűlésen bemutatta. O lett az Egyesület szervezője is és 19 éven át felügyelője. A tanulókat az Egyesület támogatására nem igen kellett biztatni. A jótékony cél tudata átjárta leiköket, tagok lettek, adakoztak zsebpénzükből, gyűjtöttek, agitáltak. A tanulók nemes buzgósága és vetélkedése a nagyközönséget is szíven kapta, az egyesületi alap javára rendezett színházi hangverseny alkalmával szíves örömmel nyitotta meg erszényét. Az első év 673 frt 6 kr.-raj záródott. A következő évek ismét meghozták az adakozó lelkeket. Az akkor már 14 éves Önképzőkör tankönyveit adta az Egyesületnek, amelynek fejében a kör az alapító-tag címét nyerte (1875.). Simor János hercegprímás 1000 frtot adott (1877.), Rónay Jácint püspök 14 éven át évi 100 frtot adományozott. A folytonos és fokozott tevékenykedés nyomában erősödés és fejlődés járt. Tízéves buzgalom 8550 frt 88 krt eredményezett, amelyet a felügyelő tanár Istennek legyen hála!« záradékkal számolt el (1884.). Szép összeget mutatott a kiadás rovata is, 2550 frt 88 krt, amely a köszönet meleg, átjáró érzését fakasztotta: »Legyünk örökké hálásak azok iránt, kik lehetővé tették, hogy a szegény tanulókon így segíthessünk.' 2