Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

- 47 Mens sana in corpore sano, ép testben ép lélek, hangoztatják léptennyomon, akik a testnevelést már-már a lelkiség helyébe teszik s egész a bikaviadalig fokozni kívánják, mintha csak most fedezték volna fel ezt az igazságot, pedig már Szókratész is hirdette, a mi tanáraink is tudták és alkalmazták ezelőtt 60 évvel és régebben. A különbség csak az, hogy amit ma lábbal rúgnak, azt a régi diákok kézzel kapták és dobták el, hogy ma szűk korcsolyapályán keringőznek, mig régente a szomszéd falvakig elkorcsolyáztunk; ma gyereknek nem való gőzben fürödnek, mi pedig a malom feletti városi uszodában edzettük magunkat az igazgató és tanáraink felügyelete alatt s egyátalán szabadidőnket mint a mi kedves cserkészeink inkább a szabad természet ölén, mint zsúrokon, házi bálokon, korzózásban töltöttük el. Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! E dalt, melyet a helytartótanács még a hatvanas évek elején is tiltott, ez a jubiláló iskola mindig énekelte s a benne lángoló honszerelmet az ifjúság alapérzelmévé tette. Ezt az eszmét szolgálta, ezt az érzést vallotta, mikor a magyar nyelv és irodalom önképzőkörét a hatvanas évek elején megalapította; ezt kívánta a tanulók lelkébe oltani, mikor március iduszát, október hatodikát minden más intézetet megelőzően nyíltan ünnepelte oly időben, mikor azért nem dicséret járt; ennek a magyar érzésnek kívánt érvényt szerezni, mikor templomából, melyet német templomnak neveztek, a német szót kiküszöbölte s a kevert nyelvű város megmagyarosodását elősegítette; ez vezérelte akkor, mikor a magyar ipar pártolásának a felsőbb hatóságok ijedezése közben propagandát csinált; ez az érzés áradt el azokon az ünnepeken, melyeket vagy önállóan, vagy a társadalommal közösen rendezett s melyek révén az intézet dísztermét kulturális centrummá tette; ez az égő honszeretet adott hősi erőt a testület tagjainak akkor, mikor az ezeréves magyar hazát letaposni készülő, aposztaziára csábító likvidátorok szemébe vágta s a pusztítva rabló vandalok képébe vágja e szavakat: nem, nem, soha; ez az érzés hevítette szeretve tisztelt kultuszminiszterünket, mikor az intézet kebelében hazafias és emberbaráti célokra a ciszterci diákszövetséget megszervezte; s végül ezt az érzést szentelte meg mai napon az intézet, mikor volt kultuszminiszterünk a haza védelmében elesett tanítványok hősi emlékét felavatta. Ily alapelveken, mint a szellemélet pillérein igyekezett ez intézet beteljesíteni a zirczi apátúr óhaját, mellyel épületavató remek beszédét 1875-ben befejezte: hogy ez intézet tanulói »egytől-egyig hívei legyenek és maradjanak szent vallásunknak, hívei koronás fejedelmünknek, tisztelői minden felsőbbségnek, örömei, büszkesége szülőiknek, munkás és szerető fiai az