Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

46 legjobb tudásuk s erejükhöz képest a tanulók felfogásához mért világos előadásban, a vezérfonál alapos megmagyarázásával, de emellett készültségük bővebb forrásaiból is merítve, közölték és közlik az ismeretek elemeit, sokoldalúan fejlesztik képességeit, rajta vannak, hogy hallgatóik megtanuljanak tanulni s megszeressék a munkát, ami az életnek igazi tartalma. S hogy ez a munka nem csupán ismeretközlés, hanem jellem- és erkölcsképzés egyben, amelyet nemcsak a vallásoktatás támogat, hanem az egész testülettel közös valláserkölcsi atmoszféra hat át, az már az intézet jellegéből következik. Hogy ez a munka kiterjed a szépérzék, izlés, művészeti hajlam nevelésére is, arról a társadalom, szülő-közönségnek nem egy ízben volt és van alkalma meggyőződést szerezni. A másik princípium, melyre az intézet munkája támaszkodik: ordo est anima rerum. Rend, törvény és fegyelem, amelynek az iskola minden tanulója magát alávetni köteles s a melynek megvalósításában kellő szigorral párosult, tehát észszerű szeretet vezeti a testület tagjait, lehetőleg a principiis obsta elvének alkalmazásával; bár voltak idők és esetek, mikor a fegyelmezésnek Angliában ma is érvényben levő módját kellett alkalmazni, melyet a 22-ik zsoltár így fejez ki: virga tua et baculus tuus, ipsa me consolata sunt, a te vessződ Uram és pálcád, azok megvigasztaltak engem. Ilyen vigasztalásban részesült egy ízben Gyulai Pál szerint Vörösmarty Mihály is a Haleszba sztrájkolva kivonuló társaival együtt. Az első naptól kezdve, hogy ez iskolába 1867. októberében beléptein, a mai napig mindig azt éreztem, hogy az iskola főtörvénye: fiat iustitia aut pereat mundus, legyen igazság vagy pusztuljon el a világ. Részrehajlatlan igazság minden irányban és minden körülmények között: aki tud, előre megy, aki jó, elismerésben részesül. Rang, osztály, vagyon és felekezet különbséget nem tesz. Paradoksznak látszik e tétel, mert kevés oly tanuló van, ki bukás esetén igazságtalanságról nem panaszkodik; kevés ember emelkedik arra a magaslatra, hogy belássa, minden intézetnek megvan a maga jellege, vonzó köre és ereje, iránya és tradíciója. Ez azonban mitsem változtat a valóságon, melyet nemes hálaadásra való lélekkel és szavakkal szögezett le Gaal Gaszton a földbirtoknovella vitájában, mikor így érvelt: Én is papoknál nevelkedtem és pedig a fehérvári cisztercitáknál. Ezek nem tettek különbséget a felekezetek között, sőt ők maguk igyekeztek arra, hogy a különböző vallásfelekezetü tanulók a hittanórán valóban hittant tanuljanak. Emellett jótékonyak voltak és a hazaszeretetet idealizmussal ápolták, fejlesztettékNon scholae, sed vitae discimus, hallottuk sokszor tanárainktól, nem abban az értelemben, mint napjainkban dilettáns pedagogusok szeretnék értelmezni: mirevaló a latin, görög, algebra ? gyakorlati, kenyértárgyakat kell tanítani s hogy ne legyen oly nagy ugrás iskolából az életbe, az élet szabadságait már az iskolába be kell engedni. Nem, mi oly értelemben tanultunk, hogy ami jót, hasznost, igazat és szépet megtanulunk, ahogyan képességeinket kiműveljük, annak majd az életben vesszük hasznát.