Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 43 — pelte, de gondos tanáraink tudták, milyen mély hatása lesz az ifjúság lelkére az országos ünnepségnek is: ezért az ifjúság nagyja résztvett a rendezés munkájában, mi kisebbek pedig az énekkar tagjaival úgy voltunk felállítva a szobor körül, hogy mindent lássunk és halljunk. És láttuk és hallottuk az Akadémia és Kisfaludy-társaság szónokait s az ünnepi szavalókat, láttuk az országgyűlés s a szomszéd vármegyék és városok nagy küldöttségeit, és tanúi voltunk a felviharzó lelkesedésnek, midőn felhangzott a sokáig eltiltott nemzeti ének: »Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar!« Ime t. Ünneplő Közönség, ilyen hatások alatt, ilyen feledhetetlen benyomások között nevelkedett a fehérvári deákság a múltban! S hogy a régi szellem az immár 50 év óta álló új iskola-palotában is él s az ott váltakozva működő tanárikarok később is ápolták, ma is ápolják a régi hagyományokat: annak beszédes tanúi azok az emléktáblák, melyekkel a tanárikar e nemes város polgáraival — jórészt az iskola régi tanítványaival karöltve, időnkint megörökítette Horváth Istvánnak, a tüzes lelkű magyar tudósnak, a város XVIII. századi fiának, majd a két paulinus költő-tanárnak, Virág Benedeknek és Ányos Pálnak, továbbá Vörösmartynak és Petőfinek emlékét, tanúja az intézet hős és jeles tanítványainak emlékezetét megörökítő s ma leleplezett nagyszerű emlékmű, de tanúja a mai lelkes jubileumi összejövetel is! Én — midőn ez alkalommal újólag tolmácsolom Akadémiánk meleg elismerését, mint az intézetnek egykori s a jelenlevők közt egyik legrégibb tanítványa, a magam részéről is hálás kegyelettel csatlakozom az ünneplőkhöz annak az őszinte kívánságnak kifejezésében, hogy a Mindenható áldása kisérje ezentúl is a tanárikar jelen és jövő tagjait elődeik nemes hagyományainak fenntartásában, hogy még sok istenfélő, tudománykedvelő, munkás és becsületes embert nevelhessenek a magyar társadalomnak s mindenekfelett »rendületlen híveket« szegény megnyomorított hazánk jövendő támaszaiúl, mert mi nem tudunk, nem akarunk lemondani a reményről, hogy »Lesz még ünnep a világon!« lesz feltámadás mostani megalázott helyzetünkből is, s ha fiaink nem, unokáink lesznek hitünk, reményünk végrehajtói! * A budapesti Pázmány Péter Kir. Magyar Tudomány-Egyetem nevében Áldássy Antal dr., egyet, tanár, a bölcsészeti kar dékánja üdvözölte gimnáziumunkat. Áldássy Antal dr., egyet, tanár beszéde. A Pázmány Péter alapította tudomány-egyetem üdvözletét jöttem tolmácsolni a mai ünnepély alkalmából Szt. Bernát fiainak. Pázmány egyetemének nevében üdvözlöm őket, kiknek munkássága, működése hazánkban épúgy, mint Európa nemzeteinek életében a kora középkortól kezdve eltörölhetetlen nyomokat hagyott maga után. Kulturális és gazdasági, tudományos és művészeti téren egyaránt kivették részüket és hervadhatatlan érde-