Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

40 legjelentékenyebb középiskolája kétszáz év alatt megtett. A nagy és eredményes munkát megillető tisztelettel a fiúnak az agg Édes Anya, az Alma Mater iránti kegyeletes szeretetével és azzal a meghatottsággal tekintünk vissza, amit a multakra való visszaemlékezés fakaszt a lélekből. És visszatekintve, látjuk azt a nehéz, fáradságos munkát, mellyel három nagynevű szerzetes Rend nagytudású és nagyenergiájú tagjai ideális lelkesedéstől fűtött lélekkel és magasztos hivatásuk tudatától megacélozott akarattal törtek útat a nemzeti művelődés számára; látjuk a simára taposott ösvényt, mely a József császár robbantotta szakadékokon, az abszolutizmus töviserdőin és a közelmúlt forradalmak mocsarán át is nyílegyenesen halad a hármas Ideál: az egy igaz Isten, az egyetlen Magyar-Haza és a színtiszta keresztény Művelődés eszméje felé. S ezt az imponálóan hosszú útat, melyet a székesfehérvári ciszterci rendű gimnázium két évszázadon át megtett, nemcsak a bejárt ösvénynek a messze távolban nyúló fehér szalagja mutatja nekünk. Világít az a mult sötétségen és a jövő ködös homályán át is — mert ez az intézet útjában üstökösként csillagokat szórt el, — új forrásait a Világosságnak azokban a tanítványokban, kiket kebeléből kibocsájtott. És ezek között a csillagok között sok van, a Tudománynak, az Irodalomnak, a Művészetnek, az Országiásnak állócsillagjai amelyeknek fénye nem aludt ki éltük szakadtával, hanem ragyogni fog jövő századok nemzedékének is, míg csak magyar égboltozat borul erre a földre. Fejérvármegye Közönsége, melyet ezen az ünnepélyen képviselni szerencsés vagyok, közelebb állónak érzi magát ehhez az ősi gimnáziumhoz és az azt fenntartó Ciszterci Rendhez minden más testületnél. Hiszen ennek a vármegyének adott ez az intézet a legtöbb jó magyar polgárt, e vármegye érezte legközelebbről a keresztény szellemnek, az igaz hazaszeretetnek és a valódi műveltségnek azt a lelkeket termékenyítő áldásos hatását, mit a gimnázium magából kisugárzott s e vármegye áldott földje termi e gimnáziumot fenntartó Rendnek azokat az anyagi javakat, melyeket oly pazar bőkezűséggel, oly busás kamattal fizet vissza nemcsak e vármegyének, de az egész nemzetnek — szellemi és erkölcsi életében. És ezért Fejérvármegye egész népe, minden lakosa hódolattal hajtja meg fejét a jubiláló intézet kétszázéves kulturmunkája előtt; szeretetének, tiszteletének és hálájának egész melegével üdvözli a gimnáziumot fenntartó, mindnyájunknak szívéhez nőtt nagyérdemű magyar Ciszterci Rendet, s annak fennkölt lelkű Apát úrát, s azt kéri a jóságos Istentől, hogy gimnáziumunkat, nemzeti művelődésünknek ezt a kétszázéves erős fáját, mely hazánk és nemzetünk javára a szép lelkeknek annyi gyönyörű virágát és az eredményes munkának oly értékes gyümölcseit teremtette, tartsa meg újabb évszázadokra virágzó és gyümölcsérlelő erejében, s a magyar Ciszterci Rendet, az ősi fának immár több mint száz éve hű és bölcs kertészét áldja meg! Áldja meg mind a két kezével!! * *