Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 38 — Két hosszú század óta hinti fényét Elmébe, szívbe ősi iskolánk. Szent hagyományit híven óva, védve, Szállott teremtő szelleme reánk. Jóhirének kevés volt párja, mása, Vallja a kornak higgadt krónikása. Márványba, ércbe véste már a múzsa A dús termések csillagsorait: Babérövezte hősök, nagy vezérek Szellemraja szállong, csillog ma itt. Kétszáz esztendő néma magvetője Az érdemek beszédes hirdetője. Vezérek, hősök ... és hajh, mégis-niégis Hová vetett a végzet érckeze ... Hazánkon újra balsors rabigája, Melynél súlyosbat régen éreze. Siket éjbe sírva, botorkálunk árván Egy talpalatnyi földnek tenger pusztaságán. Hol vagy prófétánk? Hol vagy mi vezérünk? Ó, jöjj s vezess e rémes utakon ! Vezess mint Mózes az ő hívő népét... O, mondd, hol áll a magyar Libanon ! Az igaz útról máris le-letériink, Mózes eltűnt s nekünk sincs más vezérünk. De van, van még vezérlő csillag. Mig kebelünkben szűzi láng lobog, Mig élő hittel szíveink forrása Istenért, honért bízva felbuzog. Az elnyomottak hódító hatalma A hit s tudás tündöklő birodalma. Elesszük hát eztán is ernyedetlen, Oltárainkon a szent tüzeket, Hogy egyesülten fel, az égig csapva Ámulva lássák népek, nemzetek! E tűzoszlop, a csiiggedők vezére Majd elvezet az igéret földjére! Az ünnepség hetedik pontját a különböző hatóságok képviselőinek üdvözlő beszédei adták. Elsőnek Prohászka Ottokár dr., megyéspüspök és Székesfehérvár díszpolgára az egyházmegye és a város nevében köszöntötte a jubiláló intézetet. A keresztény magyarság apostola gyönyörű képben állította hallgatói elé a ciszterci rend kulturális munkáját és elismerését fejezte ki a gimnázium működéséért.