Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

- M Szemünkből a lángot, szivünkből az érzést Vidd el, napsugárban fürdő szárnyaiddal, Lelkünk minden álmát, tiszta törekvését Suttogjad el rejtett, titkos mosolyszavakkal... Hogy mindenki hallja, mindenki kövesse ... Régi dicsőségünk keljen új életre. 10. Betöltjiik a várost ünneplő tömeggel, Fehérhajú vének, s ifjak seregestől, Ciszterci tudással, ciszterci lélekkel Övezve a keblünk vasnál erősb vérttől. Betöltjiik e várost, e csonka országot, Holnapután pedig Nagymagyarországot... Ciszterci tanárok, ciszterci diákok Ez a ti célotok... Ez az út vár rátok! * * * Ötödik számnak Rákosi-Szabados: Máriaének operarészietet énekelte az ifjúsági énekkar az orchestrális diákzenekar kísérete mellett. * * * Az ének után Klebelsberg Kunó gróf, vall. és közokt. miniszter, a Ciszterci Diákszövetség elnöke állott szólásra. A nagyszámú közönség meleg ünnepléssel fogadta a kultuszminisztert és feszült figyelemmel hallgatta a nagy történeti áttekintéssel fölépített beszédet, melyben éles elmével állítja be a fehérvári gimnázium jelentőségét a magyar művelődéstörténelem egészébe. Klebelsberg Kunó gróf, vall. és közokt. miniszter beszéde. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Az imént elhangzott szép történelmi tanulmány részletesen ismertette a székesfehérvári Szent István reálgimnáziumnak 200 éves történetét. Enreám az a hivatás vár, hogy megkíséreljem ennek az intézetnek a jelentőségét beállítani a magyar történelem, a magyar művelődéstörténelem egészébe, hogy megmutassam azt, itt nem egyszerű tanintézetről van szó, hanem olyan kultúrintézményről, amely szervesen beleszövődik az egész magyar kulturális életbe. Katona örök emberi igazságot mond Bánk-Bánjában, amikor a szerencsétlenség súlya alatt feljajduló Bánk Bánnal azt mondatja: »Nincs a teremtésben vesztes, csak én.« Ezt mindenki érzi a nagy szerencsétlenségek nyomása alatt. Mi, magyarok, a világháború után azt gondoljuk, hogy csak mi vagyunk vesztesek, hogy csak bennünket ért nagy sorscsapás és megfeledkeztünk arról, hogy ezt a viharvert nemzetet hasonló katasztrófák történelme során már ismételten érték. Volt a mainál sokkal nagyobb nemzeti szerencsétlenségünk és ez volt a török hódítás. Hiszen Székesfehérvár városa is 1543 —1688-ig, tehát 145 éven át török uralom alatt volt.