Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

— 24 — küzdelembe? Az, amit magukba fogadtak, ami leikök illatos virága lett: a ^ciszterci szellem«. Ez az ő mentoruk, irányítójuk. Ezért ők hálásak és szeretők akarnak lenni. Hálásak a Ciszterci Rend iránt, amely őket fölnevelte, emberré tette, szeretők testvérei iránt, akik ugyanazon szellemnek részesei. Ahogy így elmélkednek, táplálják lelköket belső megújulással, bandaszó hallszik frissen, szeretettel, büszkeséggel. Megindul a gyönyörű menet. Legelői a fiatalok, azután az »öregek«. Olvashatjuk: 1924, 1923, 1922, 1921, majd ötös csoportokban 1915-1920, 1910-1915... Cserkészfiuk viszik a virágos táblát, magasra emelve, hogy lássa mindenki a nagy idők tanúit, lássa az iskolás, az ovodás is, emlékezzék a messze jövőbe 1924. nov. 9-ről. A fiatalabb jelzések után többen lépdelnek s könnyedén mozognak, de mind kevesebb lesz a diák; míg az utolsó 1860—1853-at jelző, Iegvirágosabb tábla után nincs senki. Nem jöhettek meg; aki pedig itt van, az iskola legrégibb diákja, Mayer Károly nagyprépost, 88 esztendővel tisztes, érdemdús vállán, nem bírja már a lépést. Otthon ül szobácskájában; tegnap este voltak nála iskolatársai, ma ő van velük gondolataiban, áldásában. Vidáman, édesen folyik a csevegés az egyenes sorok végeláthatatlan vonalában. Az ablaknyitogatás fogadja, lobogódísz kíséri az általmenőket; elérzékenyülés lép nyomukba. Az Ybl Miklós-, Nagy Sándor-, Nádor-utca még sohasem látott ilyen felvonulást. Miniszter és munkásember, főpap, generális és egyszerű tisztviselő jól összeférnek, megértik egymást a megbecsülésben. A mai napra szünetel a tülekedő élet harca, ma újra diákok, akik örülnek egymás sikerének. Itt-ott leánydiákok is feltünedeztek. Az iskola dicsőségének hármas táblája örömmel tekintett a hűséges diákokra. A Szent István teremben. Lassan-lassan végére ért a hatalmas menet, üresen, néptelenül hagyta maga mögött a lobogódíszben uszó utcákat. Az óriási hullámzás eltűnt, elnyelte a feldíszített Szent István terem. Zsúfolásig megtelt. Az elhelyezkedésben nem volt zavar; a körültekintő rendezés mindenkit gyorsan helyére juttatott. Csend lőn. Az ifjúsági orchestralis zenekar Meyerbeer: Koronázási indulóját játssza. Evvel kezdődött a jubiláris ünnepség. A megnyitó beszédet Werner Adolf dr., zirczi apát mondta. Sok tanítványa és régi ismerőse fordítja felé tisztelettel tekintetét. Harminc évvel ezelőtt volt itt tanár és odaadó munkása a katholikus meggyőződés és hitélet megújhodásának, mely városunkból indult el hódító útjára. Most is, mint régen, szelíden, de határozottan és a multat átfogó lelkének biztosságával mutatja meg a magyar föltámadáshoz vezető utat. Szive-lelke van szavaiban, nem türi a keresettséget, azért oly néma a csend s nagy a szavait leső figyelem.