Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1924

- IS Ez az emlékmű Szent István országának jellegzetes hármas hegyéhez támaszkodik. Ezen hegyek legkiemelkedőbbikén állt a legmagasabb magyar oltár. Ezt az oltárt ledöntötték. Ezt a ledöntött oltárt a magyar ifjúságnak kell újra építeni. Az ép testű és egészséges lelkű magyar fiúknak kell eggyé, egésszé markolni ezt a darabokra tördelt, szép országot, nekik kell izmosodó karjaikkal gátba emelni az omló magyar földet, hogy ismét integer, erős, nagy, hatalmas, boldog legyen Szent István országa. Ezek az ihlető halmok, ez a szent tekintet, a táblára vésett nevek glóriája lesznek ezentúl ezen ősi iskola ifjúságának nevelői. Vörösmarty tanítja itt a magyar irodalmat, Zichy Nándor a hitvallást, Reguly a földrajzot, Fejér György, Rónay Jácint, Szalay László, Horváth Árpád a történelmet, Simor primás, Pyrker érsek, Pauer püspök a theologiát, Szögyény-Marich László a diplomáciát, Ybl Miklós az építészetet, Szent István az erényeket, a tudósok a tudományt, a hősök az önfeláldozást. Hiszem, hogy itt oly ifjak nevelkednek, akik meleg szívüket rászorítják a megdermedt magyar földre, homlokuk verejtékét belehullatják a magyar barázdába. Akiket e jelesek és hősök szelleme ihlet, azok a munkát ezerszer is újra kezdeni tudó, magyar Sisiphusok lesznek, a töretlen magyar ugar munkásai, a magyar erőnek, a magyar szépségnek dúsan tenyésző melegágyai, a megdermedt magyar lelkeknek melegítő Golf-áramai, a hazát vesztett testvéreinknek reménységei, őrhelyeken álló kemény magyarok, a magyar éjszakából diadalmasan előtörő hajnalhasadások lesznek. Ezen tábla legragyogóbb nevének üzenetével veszem át és adom át nektek kedves ifjak ezt az emléket: Imádj Istent, de embert soha, Élj a hazáért és ha halni kell, Halj a hazáért, a becsületért S az igazság előtted mindig szent legyen. * * * Az igazgató beszéde gondolatainak gazdagságával, érzéseinek mélységével megfogta, lebilincselte hallgatói lelkét, akik nagy tapsukkal fejezték ki, hogy azok nemcsak elragadták lelküket, hanem sajátjukká is váltak. Az emlékmű története. Ezután Marschall Rafael tanár olvasta föl az emlékmű történetét, melyet Lakatos Dénes dr., az intézet történetírója állított össze: A világháború égzengésében állunk. Lelkünk húrjai megrezdülnek s valami csodás, valami felragadó melódia kél rajtuk. A magasba szárnyalunk. Föl: az áldozat, a hősi tettek tömjénes világába. Ez: a Hősök emlékének megpendítése. Philipp István, iskolánk tanára már 1917. tavaszán felfedte a gyönyörű gondolatot, bemutatta annak rajzolatát. De a viszonyok halasztást kívántak