Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1922

t KÁROLY IGNÁC. Született 1866. szept. 2-án, meghalt 1922. szept. 25-én. Még az új iskolaév Veni Sancte-jának dallama rezgett a szívünkben, még a szünidőben elpihent erőink jóformán ki sem bontakoztak, új munkánknak szeretettel szövögetett tervei még épen csak sarjadozni kezdtek, mikor templomunk harangjának mély rezgésű hangja szomorúan hirdette, hogy Károly Ignác nemes szíve utolsót dobbant. Elhalkult annak a szívnek a verése, melyből ifjúságunkra annyi szeretet áradt, megmerevült az a kéz, mely egyforma ügyességgel forgatta a tollat és a szerszámot. A megboldogult élete utolsó pillanatáig hű munkása volt iskolánknak. Mikor néhány napos gyengélkedésének ideje alatt élete végének csodálatos megsejtése nyilatkozott meg beszélgetésében, még akkor is az iskolába menés gondolatával foglalkozott. Lelkéből szerette azt a pályát, melyen 31 évet töltött becsületes, eredményes szerzetes-tanári munkában. Tanított a ciszterci rend pécsi és egri főgimnáziumaiban, de tanári működésének javarészét, egy évi megszakítással 19 évet, intézetünknél töltötte. Derűs, gyermekded lelkének legdrágább kincseit intézetünk ifjúságának osztotta szét. Tanítványainak ügyes tanítója, melegszívű jótevője és mindenhez értő ezermestere volt. Az iskolai tanítással nevelői munkáját nem tartotta teljesnek. Szinte állandóan maga köré gyűjtötte tanítványait, kiknek szívét nemesítette, tudásukat öregbítette, kezüket ügyesítette. Jótékony atyja volt tanulóinknak. Hol könyvet, hol egy-egy ruhadarabot, hol pénzsegélyt juttatott a szűkölködőknek. Jótevést áhító lelke azonban nem tudott betelni a jótékonykodás ezen kicsinyke méreteivel. Az intézményes jótékonyság gondolatának megvalósításával foglalkozott egész életében. Nemes lelkéből kisarjadt a diáknyaraló gondolata. Szegénysorsú, városi gyermekeknek, intézetünk növendékeinek akarta a gondtalan, balatoni nyaralás gyönyörűségét megszerezni. Erre a célra szánta megtakarított filléreit, családi vagyonát és kiadványainak jövedelmét. Ha ez az intézmény megvalósul, az ő nemes érzésének lesz örök tanuja. Mikor pedig az éj csendje kicsalogatta nemes lelkének gondolatait, kezébe vette a tollat és az Ép testben ép lélek, Arany könyvecske, Fiuk könyve,- Leányok könyve, Nevelés három ismeretlennel, Igaz élet, Jellemképzés, Az idegesség három ellenszere című műveiben helyesbített sok felfogást, nemesített meg sok érzést, érlelt meg sok elhatározást. Emlékét jóságos lelkének megvalósuló gondolatai, jóízű tollának alkotásai, tanítványainak hálája őrzik. Rendtársai, tanítványai és azok szülei szívből könyörögnek, hogy az örök világosság fényeskedjék neki.