Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1918

8. Szertárak, könyvtárak, ifj. egyesületek. A szertárak gyarapítása a forradalmak okozta felfordulásban teljesen lehetetlenné vált. Az ifjúsági könyvtárt az ifjúmunkások helyi direktóriuma akarta lefoglalni. Szerencsére intézetünk jobb érzésű tanulóinak sikerült megakadályozni ennek a barbár rendeletnek a végrehajtását, hogy mindazon könyvek, melyekben vallásos és nemzeti érzésről van szó, kiselejtezendők. Meg tudták akadályozni a destruktív irányú könyveknek ifj. könyvtárunkba való helyezését is. Tanári könyvtárunkat a helyi művelődési osztály egyik j-nagy műveltségűi tagja a kultúra nagyobb dicsőségére lepecsételte. Az ifjúsági egyesületek vezetését a művelődési megbízott rendelkezése folytán egészen a tanulók vették át. Dicséretükre válik, hogy a kezelésben teljesen kifogástalanul s intézetünk tradícióinak tiszteletben tartásával jártak el. 9. Tanév bezárása. A tanévet a közoktatásügyi népbiztosság rendeletére minden vizsgálat, összefoglalás, záróünnep nélkül jún. 7-én bezártuk. A tanév befejezése után leszedtük a falakról a feszületeket, raktárba tettük a szemléltető képeket, összegöngyölgettük a térképeket, leeresztettük a függönyöket és vártuk, hogy mi történik intézetünkkel. Kezdetben kísérleteztek esperantó és német tanfolyammal. Ez azonban érdeklődés hiánya miatt csakhamar megszűnt. Azután katonai kórháznak szánták. Minthogy azonban a vörös katonák nem nagyon siettek a proletárdiktatúráért vérüket ontani, ez a terv sem sikerült. Az ifjúmunkások Propaganda osztálya szintén lefoglalt intézetünkben 3 nagy termet szabad-oktatás céljaira. Ugy látszik, hogy erre az oktatásra sem jelentkezett senki sem, mert a tanfolyamot meg sem kezdték. A sok tervezetből mindössze annyi valósult meg, hogy intézetünk dísztermében időről-időre egy-egy kongresszust rendeztek, melyen szidták a régi kultúrát, dicsérték a diktatúra demokráciáját, egy kicsit muzsikáltak is, de legfőképen az történt, hogy a vezetők arisztokratikus gőggel kiszorították a jobb helyekről a proletárokat. Azután az intézetre csend borult, de annál élénkebb lett a sürgés-forgás rendházunkban. Sürüen kerestek fel bennünket a likvidálok. Ruhánkon és könyveinken kivül közvagyonnak nyilvánították mindenünket. Mikor azután a sok alkalmatlankodást megúnva írásban megkérdeztük, hogy mit szándékoznak velünk tenni, akkor mintha megcsappant volna terrorisztikus bátorságuk, mert elég szelíden annyit feleltek, hogy majd csak akkor kell elhagyni rendházunkat, ha utódaink megérkeznek. Utódaink nem érkeztek meg, mert ez a gyászos emlékű diktatúra az új tanév megnyitása előtt megbukott. A lorettói litánia, melyet intézetünk kegyurának rendeletéből a megpróbáltatások ideje alatt Rendünk pártfogójának, a Boldogságos Szűznek tiszteletére naponkint elmondtunk oratóriumunkban, könyörgő imából hálaadó imává változott.