Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1916

hétköznapok súlya alatt összeroskadnánk. Királyunk a koronázás után visszament oda, ahonnan jött: a harcok mezejére. Ott irják most a nemzetek történetét. Királyunk is ott van a történetet csináló vitéz katonáink között. Vigasztalja őket sugárzó szemének kedves mosolyával. Bátorítja őket édes, magyar nyelvünk zengzetes szavával. Lelkesíti őket királyi példával. Megdicséri őket meleg kézfogással. Mi is visszatértünk mindennapi munkánkhoz. Még zsongnak lelkünkben a koronázás fényes emlékei, de kezünk, eszünk a belső front ezerféle munkáján szorgoskodik. Azonközben ismét a várakozás izgalma rezeg a lelkünkben. Várjuk koronás királyunkat. Várjuk azt a diadalmas pillanatot, midőn győztes serege élén ismét visszatér hozzánk. Addig pedig mindennapi imánkba foglaljuk, hogy Isten, tartsd meg országunk királyát! Fény borítsa szentelt koronáját.