Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1916

tanárokat. 10. Az iskola idealizmusa és az élet realizmusa között tátongó ür a háború hatása alatt mintha még szélesebbé tágult volna. Az iskola azt hirdeti, hogy nagy időket élünk, tehát valamennyiünknek nagy elhatározásokkal, nagy tettekkel kell szolgálnunk hazánkat. Azoknak is, akik a külső fronton vérük ontásával védik a hazát és azoknak is, akik a belső fronton, arcuk verejtékével túrják a földet, forgatják a kalapácsot, fűtik a lokomotivot. Az iskola minden alkalommal azt vési az ifjúság lelkébe, hogy ezekben a nagy napokban az egyéni önzésnek el kell tűnnie és a közérdekben kell egyesülnie minden kéznek, minden szívnek. Az élet pedig azzal csábítja a törékenyebb embereket, hogy most kínálkozik a legjobb alkalom hirtelen meggazdagodásra, a kényelmes, gondtalan élet megalapozására. Nem a közért, hanem a magán érdekért kell küzdeni még akkor is, ha ez az egoisztikus törekvés a köznek kárára válik. Hogy ezen hatások közül melyik lesz a maradandóbb, azt majd csak a békekötés után reánk következő időben lehet megállapítani. IV. A háború hatása a tanulók létszámára abban nyilvánult, hogy a tanulók száma az I., II. és III. o.-ban 15—20-al nagyobb volt a rendesnél. Ezen szaporodásnak részben az az oka, hogy a háborús esztendőkben a helybeli főreáliskola nem nyitott párhuzamos osztályokat s igy többen iratkoztak iskolánkba, másrészt az Erdélyből városunkba menekült tanulók is 24-el gyarapították a tanulók számát. A VIII. o.-ban a magántanulók számát jelentősen gyarapították a katona magántanulók (11) s az egész intézetben növekedőben van a leány magántanulók száma (12). A VKM. 1917. febr. 20. 2257/eln. sz. a. k. rendelete értelmében szervezett előkészítő-tanfolyamon 10-en vettek részt.