Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

- 71 e — és ezek követésére való buzdítás lépje át az iskola küszöbét, kisérje el az ifjút otthonába, szórakozásai közé is. A tanár munkája legyen igazán nevelő értékű, munkájának eredménye a gyermeki lélek teljes kiképzése, és ebből a munkából minden tanár — kivétel nélkül — vegye ki a maga részét. Nincs olyan tárgy, nincsen olyan studium, amely hitbeli vagy erkölcsi dolgot ne involválna magában, amely ne adna alkalmat az erkölcsi érzés és vallásos meggyőződés erősítésére. Igaz, hogy elsősorban a vallástan hivatott mindezekre, de ott vannak a nyelvek, ott a természettudományi tárgyak, mindezek előadásába be lehet illeszteni a hitvédelem, jellemképzés, erkölcsnemesítés motívumait. Minderre találunk példát — nem is egy-kettőt — a székesfehérvári ciszt. r. főgimnázium tanítási körében. Ha vizsgáljuk az előirányzatokat, erről meggyőződhetünk. Az iskolai olvasmányok, írásbeli dolgozatok megjelölésénél a vallás-erkölcsi szempontot figyelembe vették. Főleg a magyar nyelvi olvasmányok és írásbeli feladatok mutatják ezen törekvést. A hitigazságok meggyőződéses védelme, erények ápolása, felebaráti szeretet, szülők tisztelete, szentek és nagy férfiak megbecsülése, elhalt nagyságok erkölcsi magatartása, önmagunk ismerete bőven szolgáltattak anyagot és ezáltal neveltek is. Az iskolai nevelésnek előkészítője és segítő társa a szülői ház. A gyermek jelleméhez, erkölcsi kiképzéséhez az alaptónust ez adja. A családi kör erkölcsi tartalma fejlesztőleg, átalakítólag hat a gyermek leikére, érzés- és gondolatvilágára, cselekvésére. A gyermek előtt legfőbb tekintély az ő szülője. A szülőnek tehát olyannak kell lenni, hogy a gyermek lelki életét a helyes irányban vezethesse, azt minden káros, rossz befolyástól elszigetelhesse. A szülői tekintély, szeretet, mint villanyszikra áradjon szét a gyermek lelkében és azt minden jónak, erkölcsösnek a megismerésére felvilágosítsa, az erkölcsi jó követésére felvillanyozza. A gyermek vallás-erkölcsi egyéniségéhez az impulzust az otthon, a családi ház adja, melyet azután az iskola továbbít, fejleszt, a nevelést befejezi. A két nevelő-tényezőnek azonban nem szabad egymástól függetlenül működnie, hanem egyetértve, összhangzatosan kell a gyermek lelki életének szimfóniáját megalkotnia. A szülőnek szoros kötelessége gyermeke lelki javát megalapozni, annak megőrzéséről gondoskodni és ezért nevelőtársát, az iskolát támogatni, tekintélyét a. saját tekintélyével, példájával erősíteni, biztosítani. A kölcsönös munka szükségessége a nagy cél érdekében igen természetes. Napjainkban mind jobban és hangosabban sürgetik ezt, mindazonáltal ez nem újabb mozgalom, meg volt már a múlt században is. Bizonyság erre a székesfehérvári ciszt. r. főgimnázium neveléstörténete. A. cisztercita tanárok meg voltak arról győződve, hogy a gyermeki lélek igazi tanulmány; ezt megismerni nem épen könnyű, de annál fontosabb; ez a feladat a szülőkre és nevelőkre hárul; a munka megosztása, egymás