Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 40 — apátot pedig felkérték a Veni Sancte megtartására.

1) Trefort megígérte, hogy hacsak hivatalos teendői engedik, meg fog jelenni »a hazai tanügynek ezen legújabb célszerűen felszerelt és a ciszt. rend áldozatkészsége folytán a mai igényeknek megfelelő hajlék« felszentelési ünnepén.

2) Végre a várva-várt nap 1875. okt. 3-án elérkezett. Jóllehet a miniszter számos teendői miatt nem jelenhetett meg, a megnyitási ünnepség mégis emlékezetes módon folyt le. Az egybesereglett nagyszámú előkelő közönség a szent mise végeztével az új épületbe vonult. Miután Rezutsek Antal zirczi apát a szertartást a díszteremben elvégezte, lélekemelő, a résztvevőkre nézve felejthetetlen jelenetek következtek. Különösen kedves lehetett a mecénásnak, az őszhajú, élemedett főpapnak az alakja, aki remekül megszerkesztett, hazafias fellángolástól duzzadó beszéddel fejezte be alkotását, amely befejezés azonban a nagyobbfokú szellemi munkának a kezdetét jelentette. »A népek társadalmi jóléte és politikai nagysága — így kezdé beszédét — csak a cultura karjain jelenhetik meg. Ha ezen tapasztalati igazságból kiindulva a hazánkban ezen idő szerint észlelendő közmívelődési mozgalmakat figyelemre vesszük, lehetetlen, hogy hazafiúi lelkesedéssel ne higyjünk és ne bízzunk nemzetünk jövőjében.« Miután rámutatott arra, hogy a haladás minden téren szembeötlő, a tanügyi fejlődés új termeket) új műhelyeket követel magának, így folytatta: »Áldom a Gondviselést, hogy az oktatásügynek jelenlevő mindenrendíi barátait a tudomány oly hajlékában üdvözölhetem, mely méltónak mutatkozik arra, hogy ezen idők követeléseinek s a legmagasabb s magas várakozásoknak, valamint ezen őshirü királyi székváros díszének is megfeleljen. Nincs most egyéb hátra

) minthogy szívem azon szent szándékát s buzgó óhajtását, mellyel e hajlékot imént megáldottam, meghallgassa és foganatosítsa a kegyelmek Istene, mely óhajtásom abban áll: vajha szent rendem tagjai, kik 62 év óta hintegették innét az eltakarított ó falak közt a vallásos, erkölcsi, hazafiúi és tudományos elvek áldásos magvait; az új falak közt is szerencsével folytatván hasznos munkásságukat, azon édes, azon jutalmazó gyümölcseit lássák mindenkor fáradozásuknak, hogy ezen nemes város vidékének mindazon gyermekei, kik az intézetet felkeresték: egytől-egyig hívei legyenek és maradjanak szent vallásuknak, hívei koronás fejedelmüknek, tisztelői minden felsőbbségnek, örömei és büszkesége szülőiknek, munkás és szerető fiai az édes hazának s messzesugárzó dicsősége a magyar névnek és magyar nemzeti míveltségnek.« Az ünnepély fényét Gerlach Benjámin igazgatónak a főgimnázium történetéről szóló értekezése, Szabó Lajos VIII. o. tanulónak az ifjúság nevében mondott beszéde, valamint Mészáros Amand ciszt. r. tanárnak ezen alkalomra írt »Emlékkoszoru« c. költeménye emelte.

3) ') Jegyzők. 1874. jún. 28. 2) Zirczi Ívtár. C. 3932. 3) Főgimn. ért. 1875/6. 39 41.