Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913
— 222 imáját. Ez alatt megérkezik az egiptomiak diadalmenete, hogy Józsefet ünnepelje. A diadalmenetben Jákob és fiai is részt vesznek. (II.) — A diadalmenet után József nagy lakomát rendez atyja és testvérei tiszteletére. Lakoma közben jön a hír, hogy Józsefet irigyei bevádolták a faraónálJózsef eltávozik, a lakomázok is szétoszlanak, a szinen csak Jákob marad Benjáminnál. Ekkor jelenik meg Simeon, kinek legtöbb része volt József eladásában és akinek lelkét leginkább mardossa a bűntudat gyötrelme. Lelkifurdalásai elől nem tudván menekülni, töredelmes vallomást tesz ősz atyja előtt. Az ősz patriárka épen átkot akar szórni fiaira, amikor megjelenik József és elárulja, hogy ő az elveszettnek hitt fiu. Zokogva borul ősz atyja keblére, majd szívére öleli testvéreit, azután egy szivvel mondanak hálát Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének. (III.) A darab, mint e rövid tartalmi ismertetésből is kiviláglik, nem szűkölködik hatásos jelenetek nélkül. Majd a szenvedélyesen kitörő lelkifurdalásnak, majd a gyötrő fájdalom melancholiájának, majd pedig a viszontlátás derűs örömének élénken színezett és ügyesen megérzékített jelenetei nagy hatással voltak a jelenlevőkre, akik közül kevésnek szeme maradt könnytelen. Ehhez járultak a darab nagy stílű zeneszámai, melyeket nagy intelligenciával és meglepő precizitással játszott le az ifj. zenekar; nemkülönben az elragadó énekszámok (József és Benjámin románca, Jákob és Benjámin kettőse, Jákob, József és Benjámin triója és a hatásos karénekek.) A darab hatását csak emelték a hatalmas csoportjelenetek, ilyenkor gyakran a csodálkozás moraja futott végig a közönség soraiban. S hogy a darab ilyen sikert érhetett el, abban az oroszlánrész Námesy Medárd tanár urat illeti, kit a kör a színdarab rendezésére felkért. Az ő immár gazdag mult tapasztalatokon felépülő szakavatottsága, hatalmas zenei intelligenciája, művészi lelkesedése és fáradtságot nem ismerő kitartása csakugyan nem remélt sikerre vezette az ifjúság törekvését. Külön elismeréssel és köszönettel kell megemlékeznünk Philipp István, rajztanár úrról, kinek művészi kivitelű és valóban korhű díszletei elragadó látványt nyújtottak. De elismerés illeti a szereplőket, az ének- és zenekar tagjait is, akik egész lelküket belevitték játékukba és nemes idealizmussal fáradoztak a siker érdekében. A kör tagjai egyébként is elismerésre méltó munkásságot fejtettek ki. Az egész évi szavalatok száma 52 volt; ezek közül díszgyüléseken és versenyszavalatokon elhangzott 26, rendes gyűléseken 26; ez utóbbiak közül egyet díszkönyvbe írással, 8-at dicséretes fokon, 11-et jó fokon, 6-ot egyszerűen fogadott el a kör. Felolvasás volt 15, szabadelőadás 3, ünnepi beszéd 4, melyeket a kör kivétel nélkül elfogadott. Az egész év folyamán volt 208 bírálat: köztük 134 rögtönzött és 74 irott. A beadott 49 munka közül 46 részesült elfogadásban, illetőleg dicséretben, vagy jutalomban; é. p. 16 értekezés, 1 szónoki beszéd, 6 novella, 18 költemény és 5 műfordítás. A pályázatok eredményét a május 3-án tartott zárógyűlésen a következőkben hirdette ki a vezető tanár: