Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 202 — Török Konstant. Született Felnémeten (Hevesvm.) 1859-ben. Áldozópappá szentelték 1884-ben. Kétszer tanított itt (1885—7. és 1898 — 1902.). Valódi példaképe volt ő az igazi tanítónak és nevelőnek, akinek volt belátása, volt szíve, aki szeretett mindenkit és akit szeretett mindenki. Emlékét áldva emlegetik összes tanítványai. Főbüszkeségét az önképzőkör, az önképzőköri ünnepélyek rendezése képezte, amelyeken majdnem mindenkor ő méltatta eszmékben dús, nemzeti tartalommal és hazafias tűzzel előadott beszédremekekben az ünneplés jelentőségét.

1) Irodalmi munkái: 1. Schalk de la Faverie: Elveszett boldogság. Könyvism. (Székesf. és V. 1887.) 2. Vörösmarty emlékezete! (A székesf. főgimn. ért. 1900/1.) - 3. Több prózai és költői darab fordítása franciából. (Székesf. H. 1900 2.) Unger Barnabás dr. Született Hegyeshalomban (Mosonvm.) 1879-ben. Pappá szentelték 1902-ben. Egy évi itt tartózkodása (1903—4.) alatt tanári oklevelet szerzett. 1907-től bölcseletdoktor. Unger Román. Született Hegyeshalomban (Mosonvm.) 1845-ben. Felszentelték 1872-ben. Székesfehérvári tanár (1879- 85.). Vajda Ödön. Született Kaposvárott 1834-ben. Pappá székesfehérvári tanárkodása (1856-68.) idején szentelték (1858). Csak 12 esztendeig tanított, de épen a legválságosabb időben, a nemzeti élet vergődésének éveiben, amikor is hazafias szellemtől duzzadó előadásaival nagyban hozzájárult a nemzeti lélek bátorításához. Tanítványai részéről mindenkor a legfokozottabb tisztelettel és ragaszkodással találkozott.

2) — Rendtársai 1891-ben az apáti székbe ültették. — Érdemeit és áldozatkészségét a király a Szent István-rend kis keresztjével, a Lipót-rend lovag-keresztjével és a főrendiházi tagsággal jutalmazta. — Meghalt 1911-ben Zirczen. Vargha Dámján dr. Született Lébenyszentmiklóson (Mosonvm.) 1873-ban. Doktorátust 1899-ben tett, majd ugyanazon évben felszentelték. Tíz évet töltött Székesfehérvárott (1902—12.). Mindjárt megjelenése után elárulta kiváló szellemi és lelki tulajdonait. Mint a Mária-Kongregációnak lelkes vezetője magas lelki és szellemi kultúrát teremtett az ifjúság körében. Tíz évi ittléte bő gyümölcsöt hozott a magyar irodalom terén is. O a székesfehérvári tanárok között a legtermékenyebb író. Irodalmi munkásságának iránya a vallás- és kodexirodalon körébe vág. — Agilitásának, tudományos értékének elismeréseképen több egyesület és társulat tagjainak kiválóságai közé emelte. 1907-ben az Orsz. Kath. Szövetség székesfehérvári képviselője, 1908-ban a Szent István-társulat tud. és irod. osztályának rendesés a budapesti kath. egyetemi ifjúság Szent Imre-körének tiszteletbeli tagja lett. Az 1911-ben megalakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság azonnal választmányába fogadta. — Felolvasott a belvárosi és külvárosi kath. körökben, a csákvári és móri kath. körben, a Vörösmartykörben; tartott szabadelőadásokat és ismeretterjesztő felolvasásokat. Beszélt a II. orsz. kongregációi kongresszus prézesi ülésén (1911). 1) A székesf. főgimn. ért. (1898-1902.) 2) Zirczi Ívtár. C. 4734.