Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

- 167 — A »városí gimnáziumi-bizottság« első ülésén (1852. ápr. 27.) foglalkoztak a tanuló ifjúság elszállásolásával is. A nevelés lehető tökéletessége szempontjából főképen a vidéki tanulókra kell felügyelni és ezért gondoskodtak arról, hogy vidéki tanulók olyan szállásokra, ahol tanulmányi előmenetelükben akadályoztatnának vagy erkölcseikben, melyeket magokkal hoztak, megfogyatkoznának, ne kerüljenek. Itt van különös ok arra, hogy az iskola a város támogatására szoruljon, mivel a tanárok minden városi polgárt, azok körülményeit nem ismerhetik, hanem szükséges, hogy a város legyen e tekintetben az egyes polgárok kezese. A bizottság gondoskodik arról, hogy mindazok, akik házukba diákokat akarnak fogadni, nevöket, életkörülményeiket jó előre bejelentsék, mert csak a bizottságtól jóváhagyottak tarthatnak tanulókat, amiáltal azután a szülők is sok gondtól, aggodalomtól megszabadulnak. A bizottság gondoskodott arról is, hogy az oktatást megkönnyítse, eredményesebbé tegye. E végből elhatározták, hogy a gimnáziumi utca az előadások idején a zörgős kocsik elől elzáratik, ott minden lárma, zavargás, sípolás és más efféle, a tanulás előhaladását gátló akadályok szigorú fenyítés terhe alatt eltiltatnak.

1) Az Iskola-utcai csend megteremtése később is összehozta több alkalommal az intézetet a városi hatósággal. Lehet, hogy feledésbe ment az 1852-i határozat, vagy nem ellenőrizték kellőleg, de 1897. okt. 4-én Szenczy Győző igazgató a városhoz fordul és előadja, hogy a gimnáziumi szűk utca valamikor a csendet igénylő munka érdekében lánccal volt elzárva. Mivel a zaj újabb időben a közlekedés nagyobb forgalma miatt igen fokozódott, kéri, hogy a zajos kocsijáratok, kintornázás stb. ne zavarják az intézet működését.

2) A városi hatóság nov. 29-én úgy intézkedett, hogy a zirczi templom Iskola-utcai sarkától az átellenes házig, továbbá az Iskola-utcának a Nagy Sándor (Sas)-utcai besarkalásánál — a gyalogjáró szabadon hagyása mellett — az előadási órák alatt (d.e. 8— 12ésd.u. 2— 5), az országos vásárok napjai kivételével, kiakasztható láncokat tegyenek, melyeket a város fog megszerezni. A közbeeső házak a saját érdeköket szolgáló kocsiközlekedésnél a láncokat mindig kiakaszthatják. Mivel az intézet tudja legjobban, mikor van előadás, az egyik szolga kezelje a láncokat, azokat kellő időben felakassza és levegye. Egyben utasították a rendőrkapitányi hivatalt, hogy minden zajt, muzsikálást, ami csak zavarhatná az előadásokat, tiltson el.

3) Csak a láncok kiakasztásának a módozata okozott még némi nehézséget. A rendőrkapitány a házakra akarta alkalmazni a láncokat, nehogy a különálló oszlopok a közlekedést akadályozzák és főleg éjszaka idején a járó-kelőkre veszélyesek legyenek. Végre mégis négy dúcot állítottak fel,

4) kettőt-kettőt az Iskola-utca elejére és végére. 1) Zirczi Ívtár. C. 2974. — Jegyzők. 1852. júl. 28. Az utolsó ülést 1852. okt. 12-én tartották, amelyen a városi kiküldöttek ismételten felajánlották szíves közreműködésüket. 2) Gimn. irattár. 3) Gimn. irattár. *) Gimn. irattár. 1898. febr. 16; 1908. okt. 16.