Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1913

— 133 — a tanítás. Volt rá eset, hogy télen a korai sötétség miatt a délutáni előadások kezdetét fél órával előbbre tették (1896-ban d. u. 1/

22 —

1 /24-ig). A múlt század közepén, sőt még a vége felé is 4 rendes tárgynak egyhuzamban való tanítását a tanári kar többsége nem helyeselte, ezt egyedül szükségből engedte meg.

1) A körülmények megváltozása, az életviszonyok alakulása, a tanulás könnyítése a tanári testület felfogását is megváltoztatta. Az egyfolytában való tanítás eszméjét a reáliskolai tanári kar vetette fel 1894. okt. 31-én és nyomós érvekkel (túlterhelés elkerülése, néhány szabad délután biztosítása, kirándulások elősegítése, tantermek tisztogatásának előmozdítása) támogatva, a cisztercita tanároknál elfogadásra ajánlotta. A többség mellette nyilatkozott ugyan, de Alaghy Dezső külön véleményt jelentvén be, az ügy elodázódott.

2) A reáliskolai igazgató 1899. máj. 18-án újból felelevenítette az egészet és ekkor már a ciszterciták is minden ellenkezés nélkül (tekintettel a játékdélutánokra is) elfogadták, a miniszter pedig az 1899 — 900. tanévre próbaképen megengedte. Már 1897-ben a város intelligens közönsége, a helybeli sajtó, egyes hatóságok sokat foglalkoztak e kérdéssel. A főgimn. igazgatója ezen kérdés egész irodalmát áttanulmányozta, de ő a külföldi tapasztalatokat és a székesfehérvári lakosság életmódját tekintve, azon meggyőződésre jutott, hogy itt még nem érkezett el az egyfolytában való tanítás ideje. A kísérletezés bevált. 1903. aug. 18-án maga az igazgatóság jelenti, hogy 4 év alatt az egyfolytában történt tanítás az oktatás menetét nemcsak nem akadályozta, hanem könnyítette, a játékdélutánokat és a délutáni tisztogatást hathatósan előmozdította ; a szülők és a közönség is már teljesen hozzászokott; így az általános társadalmi és pedagógiai szempont szintén kívánatossá teszi fenntartását.

3) Erre a miniszter az egyhuzamban való előadást 1903. szept. 25-én véglegesítette. Tandíj. Tandíjat kezdetben nem szedtek. Ez kiviláglik az igazgatónak azon felterjesztéséből, amelyet a miniszternek 1850. aug. 9-i közlésére készített. A miniszter t. i. elrendelte, hogy a gimnáziumokban a nagyobb kiadások fedezése, a tanulmányi alapok kímélése végett »tanpénz« szedendő és pedig az alsó 4 osztályban 10 pfrt, a felső osztályokban 12 pfrt (fele beíráskor, fele félévi próbatételkor), de minden eddig divatos felvételi "vagy úgynevezett felszerelési díj (familiatio) és egyéb fizetések megszüntetendők. Az igazgató válaszában kijelenti, hogy a fehérvári gimnáziumban tanpénzt még sohasem szedtek, csak fapénzt, amelyet az illető tanárok vettek kézhez és a tantermek fűtéséhez megkívánt fát közösen kezelték; ebből szerezték be egyenként a kisebb szereket (kréta, szivacs, seprő) és ugyanebből fizették az iskola gondnokait, kik az osztályokat 1) Jegyzők. 1893. jan. 13. 2) Jegyzők. 1894. dec. 16. 3) Gimn. irattár.