Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1912

8 vizsgálatok is divatjukat multák s így igen kevés embernek van alkalma tudomást szerezni arról a munkáról, vagy csak a szellemi irányról, amely a középiskolák falain belül mozog és fejlődik. Szóval gyenge az a kapocs, mely a társadalmat az iskolához fűzi; innét az a sok ferde, téves vélemény, melyet az emberek legnagyobb része táplál az iskoláról és nevelésügyről. Legtöbben felnőtt korukban is csupán azon benyomásokból alkotnak maguknak Ítéletet a tanügyről, melyet diák-korukban szereztek; már pedig a gyermek-ifju szemüvegén sok a káprázat, a délibáb, hol fejtetőn áll a valóság. A szülők meg legtöbbnyire gyermekeik egyoldalú információinak hatása allatt állanak. íme itt a kínálkozó kapcsolat, az az érintkező pont, mely közelebb hozza a társadalmat az iskolához! Eleve is kizártnak tekintendő az a téves felfogás, mintha az iskolai színjáték a modern színészet versenytársa akarna lenni. Sőt ellenkezőleg annak mindenkor naiv, üde, tiszta levegője kizárja azt az irányt, melyet a színházak napjainkban követnek. Az iskolában nem vesződhetünk a „nagy társadalmi problémák" megoldásával, inkább a történeti mult kínálkozik tárgyúl. Az is tévedés volna, ha a mi előadásainkat a komoly kritika szemüvegén, s nem az ifjúság elnéző szeretetével szemlélné valaki. Ez azonban nem zárja ki azt a nemes törekvést az előadók és rendezők részéről, hogy a mai ifj. színielőadás a régi iskoladrámák eredeti, komoly célzatát szolgálva lehetőleg kielégítse azon követelményeket is, melyeket a modernebb ízlés a színpadi termékekkel szemben támaszt. A kezdetleges kísérletek e téren is, mint mindenütt, mosolyra késztetik a hallgatóságot. Az ifjúsági színdarabok általános nívóját többnyire az a körülmény szállítja le, hogy merően émelygős naivságok minden alaki és tartalmi érték nélkül. Önkénytelenül is elénk tolul az a kérdés, vájjon hiányozhatik-e a darabokból a szerelem, ezen leghatalmasabb emberi érzelem, mely nélkül mai fogalmaink szerint alig tudunk elképzelni színdarabot. Az előttünk fekvő néhány darab be fogja bizonyítani, hogy nehezen ugyan, de elég jól sikerül ezt is pótolni a szeretettel és pedig azzal a fölmagasztosúlt szeretettel, mely a hivőt a vallás szent ügyéért, a hazafit a honért, a szülőt gyermekéért és viszont, testvért a testvérért áldozatos, nemes tettekre készteti. Egyik-másik szerzőnek azonban szerencsés tapintattal, oly ügyesen sikerül a szerelmi motívumot is bevinni az iskola színpadjára, hogy azon a legszigorúbb kritika sem ütközhetik meg. Ezzel kapcsolatban nagy nehézségeket okoz a női szerepek betöltésének kérdése. Pedig valamikor egészen természetesnek találták, hogy az összes szerepeket férfiak (ifjak) játsszák. A megoldás nem is oly nehéz, mint első pillanatra látszik. Ha nem is vagyunk barátai a koedukáció eszméjének, a kor szelleme már keresztülvitte, hogy néhány helyen, még szerzetesi iskolákban is a magántanuló lányok engedélyt nyertek az előadások látogatására. Ez esetben már le van győzve a nehézség s tapintatos, éber vezetés mellett a lányok szerepeltetése tán nem fog erkölcsi kárt okozni. De annak sincs semmi akadálya, sőt a tapasz-