Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1912

5 úgy tűnik föl, mintha ez a régi eszköz teljesen kikapcsolódott volna a nevelésoktatás problémái közül. Nem is lehet ezen csodálkoznunk, ha ismerjük a mult század forrongó, átalakító hatását a nevelésügy terén. Ekkor dőlt végkép romba a régi pedagógiai rendszer a maga merevségével együtt s helyét elfoglalta a modern tanítási terv, melynek alapja a tantárgyak párhuzamos tanítása. Már a Mária Terézia-féle Ratio Educationis is teljesen új alapokra helyezte a közoktatásügyet; még jelentősebb változást idéz elő az „Entwurf", mely már a dolog mélyére hatolva nem külsőségekre, hanem az egyes tárgyak minél intenzivebb tanítására törekszik. E modern rendszer a pedagógiában mindenesetre nagy haladást jelent, sokkal összhangzatosabb szellemi fejlődést produkál főleg a reális tudományok terén. De tagadhatatlan, hogy a tudományos oktatást a tulajdonképeni nevelés elé helyezi. így érthető, hogy a lélek tudományos kiművelése közben mintegy megfeledkezik a régi nevelőoktatás egyes fényeiről, igy az iskolai szinielőadásokról is. A régi iskoladráma egyik hivatását, a közönség mulattatását teljesen átvette a bámulatosan fejlődő színészet. A kényesebb izlésü közönség a fővárosi és néhány vidéki, jobbnevü színészetben keresi igényeinek kielégítését s megmosolyogja a vándor szinészcsapatok, meg a megszámlálhatatlan műkedvelő gárdák erőlködését, mely utóbbiak meg igen kedves szórakozásúl szolgálnak az alacsonyabb társadalmi osztályok számára. II. Az iskoladráma renaissance-ja a közelmúltba esik. Egyedül a kalocsai jezsuitáknál divatoztak már a mult század 60-as éveitől kezdve az iskolai színielőadások, másutt alig akadunk ilyen nyomokra. A legutóbbi évtizedben azonban mind több és több középiskolában újítják föl ezen intézményt. Vezető e téren az egri ciszterci főgimnázium, mely már tíz éves, igazán érdemes múlttal és kiváló sikerekkel dicsekedhetik. Melléje sorakozik a budapesti kegyesrendi, kassai prém. r., győri bencés, bajai és székesfehérvári ciszt. r. főgimnázium s még számos középiskola. Maga ez a tény, hogy a régi iskoladrámák országszerte, több intézetben új életre keltek, gondolkodóba ejthet bennünket, vájjon van-e ezeknek valami pedagógiai jelentőségük, avagy tán csak az elavult, meghaladott álláspont kisért-e újból, hogy rövidesen ismét a feledés homályába boruljon? E kérdés megvitatása magasabb neveléstani szempontból még igen kezdetleges stádiumban van; igy mi is csak néhány kialakulóban levő véleményt és gondolatot vethetünk fölszinre, a probléma végleges megoldását a jövőre kell bíznunk, midőn majd a többoldalú, mélyebbre ható tapasztalat folytán általános meggyőződés fog kialakúlni. Sokszor találkozunk emberekkel az életben, akik szorgalommal, becsülettel végezték el közép- és felsőískolai tanulmányaikat, megszerezték a pályájukhoz