Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1912

1? elejtett szavakból Hortensius a császár becsmérlését magyarázza ki, s a katonákkal elfogatja Serenust. A fórumon vagyunk, hol római polgárok undorral tárgyalják Sejanus gazságait, ki épen ítélkezni jön és Serenust koholt összeesküvés vádjával, megkínzott rabszolgájának hamis tanúságtétele alapján halálra ítéli fiával együtt. Ez a császárhoz föllebbez, a nép pedig a gaz Hortensius ellen felindulva kiáltja: „Le a testvérgyilkossal !" A börtönben Serenus találkozik elveszettnek hitt, valójában pedig Sejanus boszúja elől régóta bujdosó fiával, Líviusszal, kit előbb a keresztény hitre térít s azután hozzáfognak a mentés munkájához. Idejön Sejanus is Hortensiussal s kihallgatják Serenus és Vibiolus beszélgetését, miből megtudják, hogy a követ (Afer rabszolga) már elindult Capriba a császárhoz. Sejanus egy centuriót küld utána s távozik, miközben Livius előlép és Hortensiusra köpenyt dobva a börtön mélyére taszítja őt. Tiberius követe, Macro tribunus megérkezik Rómába s a mit sem sejtő Sejanusnak levelet ad át, melyben Serenust a császár fölmenti, Sejanust pedig életfogytiglan börtönre itéli. Serenus örömmel indul vissza a császár parancsára a Szentföldre gyermekeivel együtt. „Egy nagy gondolat, a kereszténység győzelme, mint a fölkelő nap fénye aranyozza be a bemutatott képet." (Bevezetés.) Megjelent a Szent-István-társulat kiadásában. Ára 70 fill. 4. A tékozló fiu. Bibliai zenés színjáték négy felvonásban. Irta Madarász Flóris, dr., ciszt. r. tanár. Zenéjét Auber „L'enfant prodigue" cimű operájából összeállította és az énekek szövegét készítette Küzdi Aurél, ciszt. r. tanár. SzentIstván-Társulat. Ára 40 fillér. Az Üdvözítő örökre szép parabolájának sikerült drámai földolgozása. Ruben, a gosei.i előkelő birtokos kisebbik fia, Azael miatt búsul, kit rossz társak csábítottak el s már napok óta távol van az apai háztól. Az idősebbik fiu, Abiud korholja bánkódó atyját s ebédre hívja. Erre megjelenik az öreg Eleazár s elmondja, mint utálta meg népe gonoszságát, s hogy a pusztába készül; közben hazatér Azael az egyptomi ifjakkal, kik gyengeségén élcelődnek, hogy magukkal csábítsák őt. Eleazár ellenben szigorúan feddi a határozatlan, tétovázó íiut, kiben végre mégis felülkerekedik a rossz s a házból kilépő és Eleazártól búcsúzó atyját öröksége kiadására szólítja föl. Ruben szomorú szívvel teljesíti ezt s útnak bocsátja könnyelmű gyermekét. A második felvonásban Memphisbe jutunk, hol épen ünnepi körmenet vonúl. Megérkeznek Azael cimborái s a korcsmárossal alkudoznak, hogy engedje őket a zsidó ifjúval — az ünnepi tilalom ellenére — mulatozni. Nagy nehezen sikerül ez; odaér Azael is, megkezdődik az ivás és a gonosz kockajáték, melyben Azael veszít, az egyptomi ifjak pedig összevesznek a nyereségen. Most jön vissza a könyörgő menet s a főpap meghallván a korcsmai lármát, nagy megbotránkozással 2