Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1911

89 a folyó hajnali párolgása olyan ködréteggel borít, hogy az ismeretlen utas hajlandó benne a tengert maga előtt látni. Ezen a részen maga a fiumei vaspálya, ahol völgyáthidalás és alagút, szédítő mélység és égnek meredő sziklabevágás váltakoznak, bőven nyújt szórakozást az utasnak ; de mindezt fokozza még a zorddá váló terméketlen sziklavidék feltűnése, a távoli hegycsúcsok hótól ragyogó teteje, a völgyek parányi kis gyümölcsös kertje, a fel-fel bukkanó hegytölcsér, aminek oldalát kivételesen zöld tenyészet díszíti; végül Plase állomás körül a magyar tenger legelső megpillantása. A kietlen szirtek közt mind sűrűbbé váló déli nö- _ vényzet, Buccari és Martinszkicca öble, Fiume olasz izlésü háztömege, a Fiumarán sorakozó vitorlások csapata mind csak növeli az ifjak lázas érdeklődését, akik épugy futkosnak az egyik ablaktól a másikhoz, mint a hogyan röpköd a befékezett kocsikerekek szikrája, amit a meredek lejtőn a súlyos kocsik súrlódása csal ki az acélból. Máj. 12. vasárnap érkeztünk meg Fiúméba. Mosakodás és reggelizés után a m. kir. tengerészeti akadémia (acc. nautica) összes helyiségét szemléltük meg bártfai Szabó Samu igazgató ur szives vezetése mellett; majd a lapos tetőről, a lábunknál terülő városra s a tengerre nyiló kilátást élveztük. Azután sz. misét hallgattunk a kapucinusok román izlésü templomában. Ennek végével a népkert (giardino pubblico) pompás déli növényei és árnyas sétányai közt pihentük a nap hevét. Ebéd után a belvároson, a magyar és horvát területet határoló Fiumára mellett, a Retina hidján át fölfelé a Tersatto hosszadalmas lépcsőzetén a hires Mária búcsújáró helyre mentünk fel. Lent a völgyben a hatalmas gyártelepek sorát a papírgyár zárja be. Fent a Frangepán vár falai s a mindig látogatott templom százféle hajószerencsétlenséget ábrázoló fogadalmi képei kötik le diákjaink figyelmét. Lejövet Susák horvát város nyaralói, rendezett utcái, a brajdicai fatelep, a Fíumara forgó hidjai és vito^ásai szolgálnak látványosságúl. Máj. 13. hétfő. Reggel az Adamich mólóról indulás a Vontató kincstári gőzösön, végig a Mária Terézia móló előtt ki a Quarneró öblébe. Most már a tengerről szemléljük hazánk egyetlen kikötőjét, majd a vesztegzárra használt Martinszkicca öblét, a vele szomszédos horvát partot, a hires brajdicai köralagutnak füstös be- és kijáró kapuját, fent a magas Karszton felkapaszkodó vonat füstjét és kocsijait. Elérjük Buccari öblének bejáratát, amit hajdan a két sarkon épült várból vasláncok zártak el ellenséges hajók elől ; ma a nyugati vár romokban hever a keletinek helyére egy kastélyt építettek. Festői látvány Buccari városka, déli oldalán nagy szabású cement gyár dolgozik ; maga a község domború hegyoldalon emelkedve ugy helyezkedik el, mintha egységes terv szerint egyetlen várnak készült volna. Hajónkkal visszafordulva Porto Ré előtt megyünk el, ahol a tatárjáráskor IV. Béla királyunk keresett menedéket s ahol ma erősen dolgozik a Danubius gyárnak azon osztálya, amely torpedó rombolókat épit. Hajónk beíut a Canale Maltempo vizére, San Marco szigetke keleti oldalán. Ennek fehéres kopasz sziklafala egészen függélyes; tetején édes vizű tó van, ehhez úsznak át a szom-